Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
8. A temető topográfiája
8.3. Forrásfoglalások, árkok, vízvezetékek katalógusa 155 hány példa a víz tudatosan tervezett jelenlétére ókeresztény temetőkben, melyek általában szakrális tevékenységek kiszolgálására készültek.701 A halotti lakomához702 szükséges mensa lemosására Tipasa temetőjébe vezették a vizet egy kisebb csatornával (Schmidt 2000 315).703 A római Domitilla-katakomba Flavius termében kút és víztartó kád maradt meg (Marucchi - Vecchierello 1935 78 157 Testini 1980 203-204), míg a San Sebastiano- katakomba feletti triclinia Ny-i oldalában vízmedence volt (Schmidt 2000 320). A víz tudatos kezelésének legismertebb előzményei a Jordán-folyónál704 és a Nagytemplom melletti Bethesda-medencéknél láthatók. Utóbbiakkal eredetileg ugyan pogány isteneket tiszteltek és nem temetőben épültek, de végső soron János evangéliumában már szintén a „megtisztulást" (és gyógyulást) hirdették (Jn 5,2-4).705 Az aposotolok is a jeruzsálemi Templom körüli rituális fürdőket használták az alámerítkezéseknél.706 Ugyancsak ismert tény, hogy a via Salaria mentén temető létesült a forrásnál, ahol Szent Péter keresztelt (Ostrian temető - Coemeterium fontis S. Petri - Marucchi - Vecchierello 1935 24).707 Kevésbé bizonyítható a vízzel való tudatos szakrális kapcsolat az olyan helyeken, ahol az új templom korábbi antik fürdő708 vagy ciszterna fölé709 épült (Sörries 2011 44-45 156 401), ezzel szemben az ún. vályús templomok (Trogkirchen)710 oszlopok közé helyezett kőteknői talán valóban a szertartás előtti vagy alatti megtisztulással voltak kapcsolatban. Pécsett temetői vízhasználatra nincs bizonyíték, a temető felett kialakított forrásgalériát (Kraft 2006 67 75-76) inkább a mecseki és felszíni vizek elvezetésére használták. A pécsi temető területén talált római kori árkok és vízvezetékek több szempont alapján osztályozhatók. Típusuk és minőségük attól függött, hogy az állandó források és a patakok vizét vezették-e el, vagy esetleg időszakos felszíni vizeket gyűjtöttek. Ez utóbbiak leginkább csak „V" átmetszetű felszíni árkok lehettek, melyeket időnként karbantartottak, mivel eliszaposodtak vagy éppen ellenkezőleg, a gyors áradások alámosták aljukat, oldalaikat. Az előbbiek viszont jobban megépített, a város közelében már téglával vagy csővel kirakott vezetékek voltak. Sopianae néhány ezres lakosságának vízellátására elég volt 1-2 állandó forrás vagy patak vizét bevezetni, ugyanakkor a Mecsek lábánál az összes többivel is törődni kellett, hiszen azok irányítás nélkül elárasztották volna a várost vagy éppen a hegyről leérve pangó vizes mocsarakat hozhattak létre körülötte, melynek egészségkárosító hatásaival a rómaiak természetesen tisztában voltak (Vitruvius De architectura I.4/1.).711 Sopianae római kori fennállása során a tőle É-ra fekvő terület változásaival együtt a Mecsekről érkező vizek irányítása is megváltozott. A temető előtti időszakban (1-2. század) a területen használt árkok és források a temető létesítése idején feleslegessé váltak, így betömték őket és megpróbálták a Mecsekről eredő vizeket nagyobb ívben, a temetőt is kikerülve elvezetni. Az ásatások idején jól rögzíthető volt néhány szuperpozíció, hiszen volt olyan építmény, amely a betemetett árkokra épült. A temető lejtős területén azonban a 3-5. 701 Temető és víz kapcsolata végsősoron a holtakkal való érintkezés tisztátalansága miatti pogány és zsidó megtisztulási szertartásokra vezethető vissza. Róma gazdagabb sírjai körül nem csupán kert, de akár kút is létesült. A zsidóknál a halott érintésétől tisztátalanná vált emberek a 3. és 7. napon rituális tisztálkodást tartottak (Flavius Antiquitates ludaicae 19,11), sírjaik bejárata előtt pedig a sírlátogatás utáni tisztálkodáshoz való víztároló edények voltak (Volp 2002 39-40 66-67). 702 Az ókori rituális étkezések befejező része volt a szertartásos kézmosás is (Lucianus: De mere. cond. 15 Hamman 1987 188), de a keresztények is mostak kezet istentisztelet és kézbe áldozás előtt (Alexandriai Kelemen Stromateis XXI AranyszAjú Szent János: Horn. 47 Volp 2002 260). 703 E csatornát és medencét korábban valóban baptisteriumnak tartották (Artner 1958 97), mint ahogy ez a pécsi V. sírkamra esetében is megtörtént (Kárpáti 2001 1142 2002 142). 704 Wadi al-Kharrar bazilikája Jézus megkeresztelésének helyén (a Jordán melletti oázisban) érthető módon szinte vízre épült (Sörries 2011 306). 705 A fürdőket valóban sokszor pogány templomok mellé építették, de Gamaliel rabbi már a zsidóság számára megadta e fürdők használatának jogát, mondván, hogy a pogány istenek szobrai itt csupán dekorációk és nem kultusztárgyak (Grüll 2013 134). 706 Egy Kr. u. 1. századi zsinagóga vízellátását felirat is bizonyítja (Frey 1936-52 I11404; Grüll 2099 181). 707 Hasonló, szentséghez köthető templomi víz:Thessaloniki Hagios Demetrios-templomának kriptájánál a szent kút zarándokok számára elvihető vízzel (Sörries 2011 156). 708 Például Nizza 5. századi püspöki központja vagy Thessalonikiben a Hagios Akheiropoietos-temploma. 709 Vályús templomok elsősorban Észak-Afrikában kerültek elő: például a tunéziai Hammam Daradjiban (Bulla Regia) és Hadirában (Ammaedara), illetve van európai példa is Aquileiából (Sörries 2011 403-405). 710 Galerius császár Pannóniában végeztetett mocsárlecsapolásokat (Id. a máig élő horvátországi Fossae - Jarak helynevet). 711 Felrobbantani azért kellett, mert a vízvezeték váron kívüli vonala az ostromlók számára ismeretlen vonalban futott a föld alatt, így azt másként eltorlaszolni nem tudták.
