Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
148 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok nyi ábráit is figyelembe véve a szőlő a pogány Elysiumnak, a zsidó Édennek654 és a keresztény Paradicsomnak egyaránt jelképe lehetett (MichaeliI 60). Pécsett elsősorban a II. sírkamra növényi motívumai azonosíthatók szőlőindaként. Legközelebbi párhuzama Jagodin-Mala sírkamrájából ismert. Másodsorban a Péter-Pál sírkamrában ábrázolt növényi indák említhetők itt. 7.5.10. Hajó Pécsett a Péter-Pál sírkamában került elő két hajóábrázolás. Az egyik a Jónás-jeleneten valódi hajóként, a másik pedig a Noé-jeleneten ládaként látható.655 A hajó mint jelkép a pogány szimbólumvilágból átvéve legelsősorban az egyházzal azonosítható (Artner 1958 118 Dolhai 2001 149). A görög, latin és egyiptomi temetkezési emlékeken még a halhatatlanság jelképe volt, míg az ókeresztény írók közül Tertullianusnál a bárka az egyház szimbóluma (A keresztségről 12 Vanyó 1988 136-141), de Hüppolütosz is írt róla (de Antichristo 59). A Péter-Pál sírkamra apostolokat és Máriát felvonultató ábrázolásai révén a bárka Pécsett a kereszténység és a túlvilág asz- szociációi mellett az egyházra is utalhat.656 Ahogy a bárka befogadta a különböző állatfajokat, úgy fogadja be az egyház is a különféle népek megtérő gyermekeit (Vanyó 2005 240). 7.5.11. Oráns (illusztrációk:300. p. 7.5.11.) A magasba emelt, nyitott tenyerű kezek az őskortól kezdve jó szándékot tükröznek. Mutatják, hogy gazdájuknak a támadás nem célja, nincs nála fegyver. Az ég felé nyújtott karú alakok edényeken fennmaradt prehisz- torikus ábrázolásain egyfajta áldó jelleg is látszik, mely irányulhat akár az edény tartalmára, akár tulajdonosára vagy az edényt kézbevevőre. Ä póz és alapjelentése tehát az antik pogány vallásoknál is ősibb világból ered. A pogány rómaiak retorikához kapcsolódó kézjelei közt is megtalálható, akár a beszélő tisztaságát bizonygató, akár ügyének érdekében az isteneket invokáló jelleggel.657 Lényege a szándék szavak nélkül vagy azokkal együtt való mutatása közérthető metakommunikációs póz segítségével. Jelentéskörébe beletartoztak továbbá a párbeszéd, az eskü (Marcus Diaconus, Vita Porphyrii 29-30.), a segélykérés, a fohászkodás és az imádkozás is. Továbbá aTraianus kori pénzeken a pietas jelzése. A zsidóságnál Isten felé való fohászt, hódolatot jelent: kitárom feléd kezem (Zsolt. 88,10), Kezemet kitárom törvényeid felé (Zsolt, 118,48), Emeljük szívünket tenyerünkön Istenhez az égbe (Siralmak, 3,41). A figura-pietas/euszebeia interpretációt a keresztények is átvették. Míg Tertullianus fenntartás nélkül gyakoroltatta a gesztust: imádkozunk, kitárjuk a kezünket, mivel ártatlanok a kezek (Tertullianus, Apologeticum XXXIX,40), addig Origenes visszafogottan, teatralitástól mentesen, alázattal ajánlotta alkalmazni: kezünket sem emeljük magasra, csak mérsékelt és illedelmes módon tárjuk ki (A keresztségről 20,1 Vanyó 1988 188-189).658 Széttárt karok keresztény magyarázata lehet még a megfeszített Jézus kitárt karjainak utánzása (dominica passione modulantes - Tertullianus: Deoratione 11, Alexandriai Kelemen: Strom. VII 40,1 Origenes: De oratione 31,2 Hamman 1987 183). A kézfeltartás a keresztény mártírok aktáiban és inkább ábrázolásain igen elterjedt póz volt. Újabb ókeresztény jelentése lett az élet, a vértanúság felajánlása, ilyen értelemben gyakran együtt szerepelt a „győzelmi" koszorúval. További jelentésárnyalat a küzdelem imitációja, ahogy azt Mózes amalekitákkal való harcánál látjuk (Kiv, 17,1 1 ),659 végül pedig Origenes egyszerűen az imára való előkészülés külső pózaként írta le (Deoratione, 8,1 9,1 12,2).660 (Vanyó 1988 189) A pécsi sírkamrák esetében a Dá- niel-jeleneten láthatjuk ezt a pózt (XXXIII. sírkamra), míg az I. sírkamrában Péter és Pál, valamint Noé kezeinek gesztusa más jellegű. 654 A farizeusok hittek a túlvilágban és a feltámadásban, a szaddukeusok pedig nem. 655 Noé ládahajójának részletesebb tárgyalása a Noéról szóló fejezetben olvasható. 656 A Róma városi Szent Valentinus sírjánál létesült sub divo temető egyik domborművén éppen PAVLVS kormányozza a hajót (Artner 1958 47-48). 657 Antik kézjelek ábrázolásairól és jelentéséről: Rieche 1986. 658 A felemelt kezek magasságának fokozatairól: Thomas Ch 1985 94. Az imádság közben való helyes kéztartás fontosságáról szólt Alexandriai Kelemen (Stromateis 7,7.401.) és Origenes (Az imádságról 31.). (Speciális póz volt a frígiai szenteké, akik mutatóujjukat ima közben az orrukra tették.) Az áldozás közbeni helyes kéztartásról is írtak az egyházatyák: Dolhai 2001 122-124 148-149. 659 A feltartott kéz küzdelmi jelentése az ókeresztény püspököknél a szellemek/ördög elűzésekor exorcizmus alkalmával kerülhetett elő újra (Volp 2002 164). 660 Istenhez akár a föld felé lehajtott arcai is lehetett könyörögni (Marcus Diaconus, Vita Porphyrii 38).
