Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
2. Sopianae a 3–4. században
2.2. A 4. század 13 zadi maradványok. A város 3. századtól számított rohamos fejlődése legalább a 370-es évekig folyamatos maradt, a pénzforgalom II. Constantius hosszú uralkodása idején tetőződött és 367 után a sisciai pénzek elmaradásával csökkent (Fülep 1984 231 279-280).33 A korábbi nyitott város körül a 4. század közepe után megjelentek a városfalak34 (Gosztonyi 1943 134 Kárpáti 2001 1139), a település területe összeszűkült, koncentrálódott,35 mégis ebben a században lehetett a legnagyobb a lakosság lélekszáma. A 4. századra szinte minden jelentős római városnak megvoltak a maga mártírjai (Jarak 1996), püspökei. Sopianae, mint Valeria tartomány közigazgatási központja nyilván rendelkezett ugyanezen jellemzőkkel, de sajnos nincs róluk ismeretünk. Fülep Ferenc azonban már észrevette, hogy Sopianae felemelkedése és a kereszténység itteni elterjedése közt szoros egyidejűség van, és ő is feltételezte, hogy a városnak voltak püspökei (Fülep 1984 278-279). Valeria kereszténységének déli központja nyilván Sopianae volt (NagyT 1939 213). Rómában 357-ben Liberius pápa visszatértével egy pillanatra az ariánusok győzelme tűnt valószerűnek, de halála után a 367. évi zsinaton a lincselések szervezésétől sem visszariadó Damasus pápa elítéltette. Végül legkésőbb Theodosius császár 380-as évekbeli edictumaival az ortodox katolikusok (niceai, illetve konstantinápolyi zsinatok kánonjait elfogadók)36 kerekedtek felül, a szakadár novatiánus, ariánus37, manicheus, donatista, venustianus, patricianus, luciferiánus stb. irányzatokon (Sághy 2003 62). Pannónia provinciáiban a szakadár eszmék ilyetén változatossága nem volt jellemző, ám az ariánus-hatás jóval erősebbnek mutatkozott.38 Legkésőbb a 370-es években a mursai Valens és a singidunumi Ursacius ariánus püspökök halálával gyengülni kezdett a pannoniai arianizmus. Ezt a folyamatot siettette Ambrus püspök több látogatása is 360 és 380 között. A 381. évi aquileiai zsinaton Gratianus császár által támogatva ő maga ítéltette el az utolsó ismert pannoniai ariánus vezetőket (GesfaconcitiAquileiensis - NagyT 1939 179-185Tóth E 2006B 130-134 Nagy Levente 2012 50 Hudák2012 50—51 ).39 Ugyanakkora pogány ünnepekhez igazodó római liturgia40 Péter és Pál ábrázolásából ítélve ide is eljutott. A római ortodoxia propagálására pedig az ariánusok 380-as évekbeli pannoniai veresége után is szükség volt, a Jézust embernek tartó photinianus-eretnekség pannoniai (sirmiumi) jelenléte, vagy akár a Thessalonica városán keresztül gyakorolt konstantinápolyi befolyás ellensúlyozása okán (NagyT 1939 225-228 Hudák- Nagy 2008). A Nyugat-Római Birodalom az 5. században fokozatosan elvesztette európai provinciáit, majd 476-ban Romulus Augustulust, az utolsó császárt is leváltották. A romló belső és külső állapotok miatt az állam visszahúzódása után a városok többségében a keresztény egyház vette át az irányítást.41 Sopianaeban ez a fordulat az 5. század elejére fokozatosan következhetett be. Közvetett bizonyítékokat erre a temető területéről nyerhetünk. 33 Más vélemények szerint Sisciában a pénzverés 423-ig folytatódott (Sokol 1997 221 224 Hudák 2012 118). 34 A mélységi határvédelem okán valószínűleg már jóval I. Valentinianus uralkodását megelőzően, de legkésőbb a 396. évi császári rendelet nyomán mindenképpen falakkal vették körül a várost (NagyT 1987-88 223). 35 Nagy Tibor véleménye ezzel éppen ellentétes, a várossá válás révén Sopianae területi növekedését is feltételezi egyben. Nála a városi fejlődés három fázisa: 1./a Marcus Aurelius előtti időkben Anthée-típusú villatelepülés, 2.1 a tetrar- chia előtt mansio-jelleg, 3./a 4. században már oppidum (NagyT 1987-88 221 241). 36 Az arianizmust elvető római egyházra az „otodox" (orthé doxa) jelzőn kívül a szakirodalom a„niceanus" meghatározást is használja. Emellett a feliratokon a „katolikus" szó is megjelent az 5. századra (Dyggve 1951 42). 37 Az arianus, illetve Nikaia-ellenes irányzatok szinonimájaként az újabb kutatás gyakran a homoianus kifejezést használja (HudAk2012 16). 38 A pannoniai ariánus befolyás bizonyítékai a mursai, singidunumi és sirmiumi püspökök birodalmi léptékű tevékenységén túl: Szent Mártont ariánus papok kergették el Savariából a 350-es években (Sulpicius Severus: Szent Márton élete, 6,4), Szent Ambrust ariánus szüzek inzultálták Sirmiumban 376-378 között (Paulinus: Szent Ambrus élete, 11) és a kisdorogi téglán ARIO-felirat látható (Gáspár 1999 HudAk - Nagy 2009 69). A romanizált városlakók körében az erős ariánus-hatás ellenére a 360-as évektől Róma város „pápai" mintáját követő katolikus-ortodox ellenhatás feltételezhető erősebbnek (HudAk - Nagy 2005A 49 2005B 49). 39 Az események sora mutatja, hogy az ariánusok és ortodoxok közti vitában a 4. század folyamán mindig az került lépéselőnybe, aki az aktuális császárt a maga oldalán tudhatta. Ugyanakkor a 381. évi aquileiai ortodox győzelem még Gratianus támogatásával sem mondható igazán teljesnek (végrehajtatta a zsinati határozatokat), mivel Valens poetovioi püspök- az arianusok pannoniai vezéregyénisége - a zsinaton nem jelent meg, így nem is lehetett közvetlenül elítélni. A germán barbárokkal való lepaktálásának vádja pedig csupán a püspök nyakában hordott torquesén alapult. 382-ben a római zsinat a sirmiumi pothianus eretnekségre koncentrált, de 383-ban Theodosius is ariánuselle- nes edictumot adott ki és csak II. Valentinianus karolta újra fel az ariánusok ügyét. (HudAk 2012 56-62) 40 A római egyház szokásait már a 2. századi hagyományokat őrző Traditio apostolica (215), később Cyprianus is említi (Epist. 64). Maga a római liturgia I. Szent Leó pápa (440-461) liturgiája, de végső kialakulása az 5-8. századra tehető (Dolhai 2001 13 44). 41 Mócsy 1987 262-263, a bővebb indoklást Id. alább.
