Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.4. A falfestmények jelenetei 7.4.8. „Portrék" 129 mezése révén felmerült lehetőség e szentek azonosítása, miszerint a Péter-Pál sírkamra medalionjaiban a négy pannoniai kőfaragó mártír arcképe látható (Simonyi 1959 Hudák - Nagy 2005A 66-68,2005B 66-68).538 A pécsi sírkamra boltozatával kapcsolatban más kutatók az ott eltemetett halottak és/vagy családtagok ábrázolására gondoltak (Henszlmann 1873A 155 Czobor 1880C 337 1903 8 Mócsy 1974A 170 Fülep 1964 18 Tóth E 2001A 1 134).539 A tulajdonosok portréi a sírkamrák képein valóban ugyanúgy megjelenhettek, mint a tárgyakon (például üvegpoharak, múmiák gyolcstekercsei stb.).540 Nemük tekintetében úgy tűnik, hogy a DNy-i, az ÉNy-i és az ÉK-i képek valóban férfiakat, illetve fiút ábrázolnak. Kulcskérdés tehát a DK-i kép meghatározása. Bár az 1. századi bennszülött turbán 4. századi felbukkanása kizárható, nem meggyőző a DK-i és DNy-i medalionokban látható hajviselet kizárólagos férfidivatként való bizonyítása sem, noha az utóbbiban kétségtelenül egy fiatal fiú látható. A nőktől elvárt kontyviseletet pedig csak az Ókeresztény mauzóleum Évája hozza, míg a Péter-Pál sírkamra Évájának nincs ilyen. A keresztény visszafogottság okán a nők ábrázolásakor a fülbevaló sem volt feltétel. A DK-i medalion figurájának alakja (csapott váll, hosszú nyak) és arcvonásai (hosszú arc, finom vonások) alapján tehát nő is lehet (Hudák - Nagy 2009 54). Valóban, egy kis töredéken látszottak a ruha redői, amiket Koller - aki még legjobb állapotban láthatta a képet - barokkosán stilizált rekonstrukciós rajzán markánsan meg is különböztet a többiek ruházatától, vagyis a négy ember ruhája nem egyforma, a DK-i képen látható ruha mindenképpen eltér a többitől. Amennyiben pedig legalább egy nőt ábrázoltak a boltozaton (DK-i medalion), úgy a nemek aránya alapján akár a sírkamrát készíttető család tagjait is mutathatják a büszt-képek. Mivel az egyetlen szarkofág - amelynek létét a sírkamrában biztosan állíthatjuk - takarta az északi fal festményének alját, arra következtethetünk, hogy a képek a temetkezés előtt készültek, a festők és a sírládák építői pedig nem összehangoltan, nem egy időben dolgoztak. A képek száma tehát nem feltétlenül a már eltemetettek számával, hanem a még élők vagy a későbbiekben haláluk után eltemetni szándékoltak számával is összefüggésben lehet, vagyis a medalionokban a szarkofágok számától függetlenül egy család tagjainak portréit is feltételezhetjük. Síri környezetben a medalion mellképek általában valóban inkább az elhunytak ábrázolásai, még a boltozaton is (Hudák - Nagy 2009 54). Az ókeresztény világ közösségi jellegéről alkotott általános képzetekkel ellentétben ez a sírkamra pedig pont meglehetősen individuális magántemetkezés volt (Id. ereklyék kisajátítása vagy a legfrekventáltabb helyszín elfoglalása az építészeti praktikum ellenére, illetve drága sírépítmény és kifestett sírkamra). Ebbe a felfogásba nagyon is belefér az a máshol is tapasztalható szokás, hogy egy család saját tagjait ábrázoltatta a Paradicsomban. A pécsi sírkamrák festményeit elsősorban a Róma városi sírfestészet hatása befolyásolta. Néhány részletben azonban a balkáni hagyományokat is követték. Pál apostol képének a Krisztus-monogram jobb oldalára való helyezése mellett ilyennek mondható a boltozati medalionok alkalmazása, melyek a Balkánon az elhunytakat ábrázolták (Hudák 2012 77). A pécsi I. sírkamra halottak számára épült, így kézenfekvő módon a Paradicsomkertbe komponált medalionokban is a Mennyekbe jutott „győztes", de„egyszerű" keresztények arcképeit kereshetjük. A Mauzóleum sírkamrájának bejáratával szemben, a főfalon, a kis fülke mellett töredékesen megmaradt trónon ülő alak képének részlete látható. Az 1970-es években zajlott ásatás során egy beázás miatt állapota városi Alexius és Capriola sírfelirata (Vanyó 1988 45). Az I. sírkamránál a négytagú család előre megépített kriptájáról lenne szó. A többi sírkamra sírjainak száma azonban ezt nem támasztaja alá. 538 Ha a passió szarkofágok közül a frízszarkofágok Péter-jelenetének katonái által viselt szőrmekucsmát (pileuspannonicus - Gerke 1939 25) azonosítjuk haj helyett a pécsi Péter-Pál sírkamra boltozati figuráinak fején, akkor akár a négy kőfaragó kultuszával Rómában összemosódó katona-mártírok is szóba jöhetnének. Az ötödik kőfaragó (Simplicius), mint esetleges későbbi ariánus betoldás (Nagy Levente 2012 182 Hudák 2012 70) nyilván kevéssé kaphatott helyet egy ortodox sírkamrában. 539 Pannóniában már az 1. századtól számíthatunk medalionba foglalt halott-portrékra is (Id. Atpomarus sírkövén tété coupé formájában megjelenő halotti arckép Maria Lanzendorfból). Az eltemetetteket igyekeztek életük teljében, azaz fiatalon ábrázolni, ami akár az örök fiatalságba vetett hittel is összefügghet (MichaeuI 58). Durostorum sírkamrájánál a főfalon látható idősebb férfit a boltozat négy ábráján fiatalemberként láthatjuk (Atanasov 2005 19). A 4. századi sírkamrák portréin jóval több férfit ábrázoltak, mint nőt, az Or-ha-Ner melletti sírkamrában a 14 medalionos portré közül 11 a férfikép. 540 Az imago clipeaták, medalion büsztök sírkörnyezetben szerepeltetve általában az elhunytak portréit adják (Kádár 1939 15). Constantinus viszont ábrázoltatta magát és családját az általa alapított Mária-templomban is (Parastaseis syntomoi chronikai - Bugár 2004 278). Egy 5. századi mártír képére utaló írott emlék alapján a szent férfiú mellett a felajánlók is ábrázoltatták magukat (S. Danielis Stylitae Vita Antiquor 59. - Bugár 2004 246). A boltozat portréihoz hasonló medalion büsztök láthatók az aquileiai Theodorus-mozaik képein (Magyar 2007 48), szakállas férfié az ostiai Porta Marina melletti épületben és Abila (Quwailiba) sírkamráiban (Sörries 2011 103 290). Imago clipeata ábrázolásokról bővebben: MichaeuI 56-59.
