Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
no 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok ológiákat természetesen gyakran felülírták külső szempontok is, melyekhez az egyháznak is viszonyulnia kellett. A keresztény hívők többsége általában nem átgondolt vallási értékrend szempontjából ítélte meg a hétköznapokban rendszeresen jelenlevő képeket, de a hatalmat prezentáló imperiális vagy uralkodói szimbólumok sem feltétlenül igazodtak a szakralitáshoz. Ez utóbbi illusztrálásaként gondoljunk az egyház által is átvett olyan külső attitűdökre, mint például a S. Lorenzo-bazilika oszlopfőin az ellenség fegyvereinek ábrázolása, ami nem más, mint a spolia opima bemutatása (Tedeschi Grisanti 1992 Coates-Stephens 2003 349) - bár nyilván már a kereszténység győzelmének ábrázolásaként. A keresztény képtisztelet fellendülését - sok más változással egyetemben - a Constantinusi fordulattól (313) számíthatjuk.428 Csúcspontjára a 6. század után megerősödő, illetve a 8-9. századi képrombolást túlélő keleti területeken ért el. A 4. században még sokan fanyalogtak (Bugár 2004 I 39) és nyugaton még a 6. század után is időről időre kételyek merültek fel (Id. Nagy Szent Gergely levele a marseilles-i Serenus püspökhöz - Bugár 2004 II 19-20). A képek 4. századi „legalizálódása" során azonban az érzékiség elvetése mellett továbbra is érvényben maradt a szimbólumok ábrázolásának szigorú szándékoltsága. A tanító jelleg okán lettek leggyakoribb témák a bibliai jelenetek és a mártírtörténetek, míg a legfontosabb téma, a keresztre feszítés (Megváltás) nyílt ábrázolását - talán a gúnytól is félve429 - az 5-6. századig még kerülték. A képeken szimbolikus pózban korán megjelentek az ókeresztények sematikus portréi is (Bugár 2004 23-26), melyeket a német szakiroda- lom idealportröt-nak nevez (Koch 2000). Az élő az igaz keresztény magatartás által marad tiszta, a halott pedig életét áldozati jelleggel felajánlva (ex vofo), felmagasztosulva kerül bemutatásra a sokszor lefátyolozott arcú portrékon vagy trónusra ültetett alakokon keresztül (például a római S.Teda temető ábráján -Testini 1980 143). Pannóniára rátérve a képekkel érdekes kompromisszumot mutat a provinciával kapcsolatba hozott négy kőfaragó mártír esete. Sol és Victoria pogány istenek képét hajlandók voltak kifaragni, Aesculapiusét, az emberét már nem.430 Saváriából ismert két keresztény vándorfestő (Launio és Secundinus) Krisztus-monogrammal ellátott feliratos sírköve (CILIM 4222 RIU 1972-91 83 Thomas E 1975-76 Abb 17 1977 57-58 Tóth E 1994B 253 Gáspár 2002 122-123). Neveik alapján itáliai kapcsolataik is lehettek, és talán Sopianae városába is eljutottak (Szabó Á 2002 69 Hudák2003). Hasonló követ ismerünkDakovoból (CIL III 4002, Nagy L. 1938 110, Gáspár 2002 123). Pécsett a sírkamrák képei alapján vándorfestőket (Fülep - Bachman 1990)431, illetve folyamatosan működő helyi festőműhelyt (Kádár 1939 52-53 Tóth E 1994B 253) is feltételeztek.432 A pécsi temetőben előkerült egy férfi ólommal igen szennyezett csontváza, ami alapján a kutatás egy festő sírjára következtetett (Fülep - Bachman - Pintér 1988 20). Ma már kimutatták, hogy a római kori városi lakosok jelentős része szenvedett kisebb-nagyobb mértékű ólommérgezéstől az ólomból készült vízvezetékek miatt (SmrCka 2005 86-87). Azt nem tudjuk, hogy a sírkamrákat kifestő alkalmi festők vagy vándorpiktorok maguk is keresztények voltak-e. A korabeli hasonló ábrázolások alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk viszont, hogy mintakönyvből, megrendelésre dolgoztak (Tóth E 2001A 1131 Fülep 1977B 255 Hudák - Nagy 2005A 48, 2005B 48).433 A sardisi állami fegyvergyár hivatalnokaként dolgozó Khrisanthios esete - aki saját kezével festette ki boltozott sírját (Sodini 2003 43) - inkább csak kivételnek számíthatott. A bemutatott források, valamint a pécsi sírkamrák megmaradt képei révén tehát módunk van feltételezni a pécsi temető felszíni épületeinek mára elenyészett 4. századi képgazdagságát. Erre a sírkamrák felett talált freskótöredékek is utalhatnak. 428 A 4. századi keresztény emberábrázolások és lehetőségük ideológiai megalapozásához Lactantius is hozzájárult, elsősorban a De opifido Dei megírásával. Lactantius a teremtett ember képének részletekbe menő leírásakor az antik filozófia eszközeit is felhasználta és embereszménye valószínűleg maga Constantinus császár volt (Adamik 2000). 429 Gondoljunk csak a színészek későbbi védőszentjére, Genesius színészre, aki a theatrumban gúnyból akart megtérni. 430 A pogány szobrok létrehozásában való keresztény részvétel már jóval korábban is probléma és lelkiismereti ügy volt, hiszen létezett olyan bálványszoborkészítő, aki egyházi tisztséget kapott (Tertullianus: De Idolatrie/ 6.). Bővebb Írod.: Hamman 1987 57. 431 A nisi sírkamrák kifestésénél is vándorfestők működhettek közre (Rakocija 2011 42). 432 Kádár Zoltán szerint a pannonjai művészeti műhely ismérvei: egyszerűsít, helyi pogány elemeket tatalmaz, helyi viseletét mutat be és térkitöltő stílust alkalmaz. Ugyanakkor a Péter-Pál sírkamra falfestményeinek fő iránya ennek ellenére a római triumfális művészet vonulatába tartozik. (Kádár 1939 52-53) A militia Christi hadirendje nem az ölés, hanem a halál legyőzése. A 4. századi passio-szarkofágok programja például nem is a passió történeti lefolyását ábrázolja, hanem az Imperator Christus győzelmét (Gerke 1939 10-11). 433 Nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy a római falfestményekről Peacham Minerva Britanniájához (1612) hasonló jelképkönyv vagy mintakönyv fennmaradt volna. Ókeresztény falfestmények szimbólumai esetén azok távoli előképeiként legfeljebb az alexandriai Septuaginta illusztrált kézirataira gondolhatunk.
