Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
1. Bevezetés
10 7. Bevezetés A korai keresztény világ épületeinek megismerése a 21. században természetszerűen mást jelent, mint saját korában. Az egyik oldalon a túlzott realitásra való törekvéssel elveszett az az érzület, mely egy vallás hitrendszerére alapozva létrehozta a mindennapi szükségletektől elváló épületek sokaságát. A másik oldalon viszont ezen szubjektív vallási érzület elemzése nem illik a jelen írás célkitűzései közé.20 A keresztény építkezések korabeli képzetére vonatkozóan mégis létezett a 4. században rendkívül népszerű és kis híján kanonizált útmutató, mely egy pillanatra megmagyarázza a hit gyakran irreálisan nagy eredményeit akár az építkezés területén is. Ez a segítség Hermász Pásztor c. művének harmadik látomásában található építési jelenet. Az ezernyi férfi által épített fehér kövű torony az egyház jelképeként jelenik meg, körötte hét szűz, a hét erény. Ha a pécsi sírkamrák építésénél ilyen monumentális képekre nem is kell gondolnunk, az azokat létrehozó szándék mégis jól érzékelhető. E könyv elsődleges témája Sopianae halottkultusszal szoros összefüggésbe hozható késő antik21 (északi) temetőjének építészete.22 A Dunántúlon (Nyugat-Magyarországon) itt maradt meg a legnagyobb számú és legváltozatosabb ókeresztény és késő antik temetői építmény. A temető építészeti emlékeinek gazdagságával csak Itália, a Balkán (Sirmium, Serdica, Salona, Thessalonica) és Szíria temetői, illetve az észak-afrikai sivatagi temetővárosok versenyezhetnek. A pécsi temető egyik legfőbb jelentősége abban áll, hogy az egyes sírépítmények és sírok összehasonlítása révén többé-kevésbé nyomon követhető az ókeresztények által még gyakorolt pogány temetési rítusok fokozatos elhagyása és a keresztény szokások térnyerése. Temetői épületek tekintetében ugyanis az ókeresztény építészet történetéből egy fontos időszak, nagyjából egy fél évszázad színes és változatos enumeratioját láthatjuk. Másik jelentősége, hogy megjelentek itt az Itáliából jól ismert ótestamen- tumi témájú képek.23 Harmadrészt a temető 5. századi felhagyását követően sem ment soha feledésbe. Ha lakossági vagy vallási kontinuitásra nem is számíthatunk, az itt megtelepedő népek mind a népvándorlás korában, mind pedig a középkor folyamán találkoztak a temető maradványaival. A középkorban ide került püspöki központ konzervatív, gyakori változásoktól mentes építkezési szokásai pedig megóvták a föld alá került romokat. Ennek köszönhető, hogy az ásatások előrehaladtával lassan igazzá válik az a megállapítás, hogy Itáli- án kívül Róma egykori európai tartományaiban csak kevés helyen maradt fenn ilyen nagyszámú sírépítmény (Makkay 2007 36). Munkám nem lett volna teljes több kutató kolléga támogatása nélkül, ezért itt köszönöm meg újból Nagy Levente és felesége Hudák Krisztina segítségét. Külön köszönetét mondok témavezetőmnek, Visy Zsoltnak, opponenseimnek: Tóth Endrének és Sághy Marianne-nak, valamint munkám elbírálóinak: Maróth Miklósnak, Fekete Máriának, Somos Róbertnek és Vilmos Lászlónak, akik értékes megjegyzéseikkel segítették munkám folytatását. Köszönöm Újvári Jenő és Bachman Zoltán buzdítását, hogy további munkákra ösztönöztek e témával kapcsolatban, illetve Romváry Ferenc segítségét, aki dolgozatom egyes részeit és az e témakörrel foglalkozó tanulmányaimat megjelentette. Szeretettel emlékezem hajdan volt tutoraimra, Boreczky Beatrixra, Kiss Attilára és Heckenast Gusztávra és legkedvencebb tanáromra, Vékony Gáborra, akik nélkül nem jutottam volna el a könyv megírásáig. Továbbá köszönet illeti a szerkesztőket, Kiss Magdolnát, Matthias Rauertet és Horváth Szilviát, a nyelvi lektort, Dombay Céliát és a Kiadót valamint a Nyomdát gondos és lelkiismeretes munkájukért. praescriptione haereticorum,\/\\. 8-10) a válasz legátfogóbb megfogalmazása a következő: a kereszténység olyan filozófia, amely végső igazságait mégiscsak kinyilatkoztatásra vezeti vissza (Frenyo 2002 38 41), így a „bibliai régészet" végső soron teológiai tartalmú, amit csak nevének elvesztése által, közel-keleti régészetté válva adhat fel (Sörries201 1 262). Érdekes, hogy a 20. századi keresztény teológiában szinte minden 4. századi krisztológiai és szentháromságtani eretnekség árnya újra felmerült (Horváth P 2002). Többek közt ezért nem is lehet a modern teológiát feltétlenül csak egy irányban apologetikus szemléletű tudománynak tartani - még az ókeresztény kor kutatása terén sem. A kereszténység történetét azonban egységes folyamatnak tekintve az ókeresztény időszakra nem használom a hagyományos módszertantól eltérő és újabban divatos kereszténységek kifejezést. 20 Krisztus igazán csak a hit által ragadható meg (Kierkegaard 1843), a történelemnek így csak annyi súlya van, hogy Isten egy történeti emberben nyilatkozott meg (Grull 2009B 244). Az ókeresztény épületek korabeli rendeltetésének valós át- érzésére is igaz ez, ugyanakkor jelen írás nem a teológia felől közelíti meg a témát. 21 A tudomány ma már szétválasztja a késő antik és az ókeresztény archeológiát (Grant 1971 24 Lavan 2003A). Sopianae temetőjébe nemcsak ókeresztényeket temettek, így a tágabb értelmű késő antik jelzőt használtam rá. 22 Sopianae északi temetőjének bemutatása a sírok és azok mellékleteinek újabb tudományos feldolgozásával válik majd teljessé. E munka elkészülte Katona Győr Zsuzsa tollából a közeljövőben várható. 23 Makkay János jól látja, hogy bibliai témák a balkáni falfestményeken is megjelentek (pl. Péter és Pál vagy a Jó Pásztor ábrázolásai), az ótestamentumiak viszont csak Sopianaeig jutottak (Tóth E 2004 30 Makkay 2007 36).
