Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
Rendkívüli kiállítások létrehozása PÉCSI CSABA a Trauma és a Lágerjárat kiállítások tervezője és projektvezetője 2013-ban megbízást kaptam, hogy a Német Kör Málenkij robot témájú kiállítását megtervezzem, és annak kivitelezését irányítsam. Elsőrendű célom volt, hogy az egyesület e tárgyban felhalmozott széles körű ismeretei minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak. A kiállítás helyszínéül a városunk szívében, a Széchenyi téren található Nádor Kávéházat választottuk. Állapotát tekintve lehetne akár a város szégyene is, de a pécsi művészek és művészetpártolók elérték, hogy itt egy kortárs galéria működjön. A le- foszlott, kopott falak, kiálló betonvasak ideális hátteret adtak a TRAUMA kiállításnak. A hagyományos elemek, mint tablók, fotók, dokumentumok, relikviák mellett bátran használtuk a technika eszközeit. Projektorokon futó filmek, audió eszközökön a túlélők hangja, fény és hangeffektusok együttese segítette a múlt megidézését. A Nádor galéria mérete lehetővé tette egy nézőtér kialakítását. Itt folytak a rendhagyó történelemórák és a dramatikus előadások. A kiállítás tervezésekor kiemelten fontosnak tartottam a kortárs művészet és fiatal művészek bevonását. A választás a PTE Művészeti Kar társadalomkritikai kurzusára esett. A ha Ugatok feltették maguknak a kérdést, milyen művészeti eszközökkel dolgozható fel és tehető láthatóvá egy olyan élethelyzet, mely csak tárgyi emlékekből és visszaemlékezésekből ismert. Nemes Csaba festőművész vezetésével fotó sorozatot készítettek, melynek szereplői ők maguk voltak. Az elkészült képeket festői és grafikai eszközökkel továbbfejlesztették. Történelmi események inspirálta felkavaró, mély gondolatokat tolmácsoltak az alkotások. Bizonyítva, hogy a fiatalok fontos kérdésre okos, felelős válaszokat adnak. így a kiállítás egy tárlattal is kiegészült, mely megszólította az inkább művészeti érdeklődésű közönségrétet is. A trauma kiállítást kísérő érdeklődés rámutatott arra, hogy az emberek igénylik és elvárják a múlt feltárását és bemutatását, ezzel újabb feladatot adva nekünk. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások 2015-ös emlékéve adta meg annak lehetőségét, hogy a Trauma kiállítást országos méretűvé szélesíthessük. Formája az utazó vagonkiállítás lett, melynek példáját az Élet Menete Alapítvány Holokauszt vagonja adta. 1944 novemberében még nyilasok hajtják zsidó honfitársaink ezreit náci lágerekbe, de már folyik Kárpátalján magyar testvéreink deportálása a szovjet kényszermunkatáborokba. A kiállításhoz megtaláltuk a korhű vagont, mint kiállítóteret. Amíg a TRAUMA nagyjából 400 m2-en valósult meg, addig a LÁGERJÁRAT 25 m2-rel az egész országot bejárja. Itt még inkább használtuk a technikai elemeket. Történelmi tablók mellett négy film forog folyamatosan. Erőteljes fény- és hangeffektusok. Bartók Béla és Ligeti György zenéje szól. A vagon üres. A látogató belépve érezze meg a hely drámai szorítását! A vagon egy szimbólum. Szimbóluma az emlékezésnek és szelíd eszköze az emlékeztetésnek. 56
