Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
Megemlékezések Bonyhádon a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban KÖLLERNÉ KOCH ILONKA Bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat, Bonyhád 1945. január első napjai szomorú eseményként vonultak be a bonyhádi gimnázium történetébe. Az országos hírű intézményből ideiglenesen kivonultak a szovjet katonák, azonban nem azért, hogy a patinás épületben kezdetét vegye a tanítás. A csikorgó hidegben egymás után érkeztek a lovaskocsik, amik fiatal férfiakat, nőket, édesanyákat, édesapákat szállítottak egy kis csomaggal, hogy innen vegye kezdetét életük legszomorúbb időszaka. „Bácskában kell kukoricát törni..."„Csak egy kis munka..."„Két hét és jöhettek haza..."hangzott el. Ebből azonban semmi nem lett... 1945. január 2-án a következő hirdetményt dobolták ki Bonyhádon: „A munkára kijelölt németajkú lakosság holnap, 3-án, délelőtt 10 órára tartozik a gimnáziumban jelentkezni. Mindenki vihet magával meleg ruhát, 2 pár jó lábbelit, 3 pár alsóneműt, ágyneműt, a szükséges edényt és 15 napi élelmet. (...) Aki a parancsnak nem tesz eleget, orosz hadbírósági eljárás és haditörvényszék elé kerül" A parancs hallgatott a„helyreállítási munkálatok" valódi helyszínéről - ezzel kapcsolatban a legkülönfélébb híresztelések kaptak lábra, sokan ezért megpróbáltak megszökni a mozgósítás elől. Azonban „nem jutottak messzire, mert a községet körbevette az orosz katonaság (...) Szoptatós anyákat szakítottak szét gyermeküktől, és gyakran apák, anyák, és két gyermek, akik alig voltak 18-20 évesek, is az elhurcoltak között voltak".' Nem egy alkalommal frontról hazatért sebesült katona, és néhány hetes várandós fiatalasszony is szerepelt az elűzöttek listáján. Az embertelen körülmények között megszületett csecsemők általában néhány nap után feladták a küzdelmet. Arra is volt precedens, hogy a gyermeket édesanyjával együtt hántolták el az idegen földbe.1 2 A gimnázium és kollégium épülete azonban nemcsak a helyi német származásúaknak szolgált átmeneti szállásul. Majos, Tabód (e települések ma már Bonyhádhoz tartoznak), Izmény, Kakasd, Kismányok, Lengyel, Mucsfa, Nagymányok, lakosait is itt zsúfolták össze, majd 5-én és 7-én gyalog hajtották őket Bátaszékre, onnan pedig tovább Bajára, az ottani nagy gyűjtőtáborba. 1 Gonda Gábor Kitaszítva 223. o. 2 Rónai Józsefné /Cikó és Müller Elisabeth/Lipcse elbeszélései 31
