Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)

lemezni őket. Ráadásul a folyamatábra egészen a jelenünkig ér. A plakát rámutat a jelen társadalom felelősségére és kötelességére, hogy ne csupán a holokausztra, de az odavezető útra is emlékezzék.- Kisfáim (4 perc), Körösi Csorna Sándor Általános Iskola és Gimnázium:

A film hangsúlyosan, használja fel a holokauszt témájára építő sikerfilmek képi és hanganyagát. Nem annyira a személyességre, az egyéni reflexiókra és válaszokra, mint inkább a történeti vonatkozásokra épít.- Kisfáim (10 perc), Mustármag Keresztény Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium:

A csapat a manipulációt, a befolyásolás mechanizmusát vette górcső alá, s úgy találta, hogy a 70-80-90 évvel ezelőtti történések központi motívuma a kirekesztés volt. Ezt a fogalmat emelték aztán át a jelenbe, és mély humánummal szólították meg saját környezetük kirekesztett csoportjait. Felkavaró, szerkezetét tekintve alaposan végiggondolt filmet készítettek a diákok, amelyből sugárzik az iskola elkötelezett nevelési programja is.- Kisfáim (2 perc), Kerék Általános Iskola és Gimnázium:

Vizualitását, szerkezetét tekintve a film a sikeres reklámfilmek hatásosságával vetekszik. Az átgondolt, lecsupaszított verbális tartalmat erőteljes indítás és befejezésfoglalja keretbe. Az egyenlőségjeleként egyforma fehér pólóban szereplő négy kamasz odakiáltja a film minden egyes nézőjének:„Egyikőnk sem felesleges!"

A diákok elgondolkodtató alkotásokat hoztak létre. Kifejezésmódjuk és a közvetített tartalom nemcsak egyéni és egyedi, hanem mélyen személyes is lett.

A diákkonferencia és a nyilvánosság megteremtése

A folyamatot lezáró és összegző, közel száz fős konferenciára nemcsak az óbudai gimnáziumok diákjait és tanárait hívtuk meg, hanem más középiskolák pedagógusait, valamint egyetemi tanárokat, iskolaigazgatókat, múzeumpedagógusokat, a pedagógiai és társadalomtudományok képviselőit, továbbá laikus érdeklődőket is.

Az alkotásokra olyan meghívott előadók reflektáltak, akiknek munkája vagy kutatási területe a zsidóság jelenével kapcsolatos. Dr. Barna Ildikó szociológust, dr. Papp Richárd kulturális antropológust és Verő Tamást, a Frankel Leó utcai Zsinagóga rabbiját sikerült megnyernünk ügyünknek, akik a témához illeszkedő előadásaikkal nyitottak utat az alkotások bemutatásának. A közvetlen hangvételű, empátiával teli moderálást Veiszer Alinda újságírónak köszönhettük.

A holokauszt túlélőjével való találkozásnak kiemelt szerepet szántunk a konferencián. A projekt íve - mint láthattuk - kezdettől az egyre mélyebb személyesség felé haladt. Történeti, művészettörténeti vonatkozásokkal, kognitív módon megszerezhető ismeretekkel kezdtünk, majd egyre hangsúlyosabb szerepet kapott az érzelmi tapasztalatszerzés. A konferencia volt az utolsó állomás, ahol a projektben részt vevő diákok, továbbá a konferencia közönsége találkozhattak azzal a személlyel, Fahidi Évával, aki minden eddigi munkát hitelesített.

25