Varga Máté: Középkori és kora újkori aranypénzek. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum éremgyűjteménye 1. (Kaposvár, 2015)

Aranypénzverés Európában és Magyarországon

évtizedekkel ezelőtt elkezdték verni aranypénzeiket, ezért először 1284-ben döntés született róla, majd 1285-ben megindult Velencében is az aranydukátok verése. A pénz e nevét a ducatus/ducato=hercegség jelentésű szóból kapta. Az aranypénzek értékének aránya az ezüstpénzekhez 1:11 volt. A aranydukátokat a 16. század közepétől zecchino-nak nevezik, Francesco Doná dózse uralkodásától kezdve (1545-1553). A pénzek finomsága 24 karátos arany volt (0,997 ezrelékes finomság), súlyuk pedig kezdetben 3,55 gramm. Ezt a súlyt kétszer csökkentették az évszázadok alatt: először 1491-ben 3,53, majd a 16. század első felében 3,49 grammra. Az éremkép is szinte változatlan maradt. A hátoldalon lévő körirat egy ún. „leonine” hexameter, ami latinul így hangzik: Sit tibi Christe datus, quem tu regis iste ducatus. Magyar fordításban: Legyen neked ajánlva, Krisztusom, az, ami felett te uralkodsz, eme hercegség.

Gyakorlatilag az itáliai aranypénzverés mintájára kezdenek el aranypénzeket verni Franciaországban, Angliában, majd a Magyar és Cseh Királyságban is. A különböző országok aranypénzverései nem voltak egyforma mértékűek. Ahol több aranyat tudtak beszerezni, ott természetesen nagyobb mennyiségben bocsátottak ki aranypénzeket. így volt a Magyar Királyság területén is, ahol gazdag arany-, és ezüstbányák voltak a Felvidéken és Erdélyben. Károly Róbert uralkodásának kezdete nem volt könnyű, miután az ország belügyeit sikerült rendezni, a királyság pénzügyeit is rendbe kellett hozni. Ezért jó minőségű aranyforinton és ezüstgarason alapuló kettős valutarendszer került bevezetésre. Az első aranyforintokat 1325-1326-ban verték firenzei mintára, de annál nagyobb súlyban (5. ábra). Az első magyar aranyforint említése 1326-ból származik: „de nonaginta aureis monete regis Ungarie”. A kezdeti éremkép megegyezik a firenzei pénzekkel, és a neve is arra vezethető vissza, a fiorino d’oro (aranyliliom) pénznévből eredeztethető a mi aranyforint szavunk. Ez a 16. század közepén megváltozik, innentől kezdve dukátnak kezdik hívni az aranyforintokat. A pénzek finomsága 23 % karát volt (989 ezrelék), a nyerssúlya 3,55 gramm, színsúlya 3,52 gramm volt. Ezt támasztják alá a természettudományos vizsgálatok is: Károly Róbert és Mária aranyforintjai 994 ezrelék, I. (Nagy) Lajos ún. Szent Lászlós forintjai 960-980 ezrelék finomságúak voltak, míg Zsigmond és Mátyás király veretéinél már nagyobb ingadozást találunk, és ehhez hasonló képet mutat a későbbi korszakok (16-17. század) pénzeinek összetétele is. Magyarországon több tucatnyi pénzverde működött, de aranypénzverés csak hat helyen történt: Buda, Kassa, Kolozsvár, Körmöcbánya, Nagybánya és Nagyszeben.