„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)

Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)

Gunszt János hadinaplója II—III. kötet [1916-1917]

átszállítottam a fát a III. Schwarm dekkungjába s összegyűjtvén a zugot és szazad tisztjeit egy kis ünnepélyt rendeztem.

Miután a gyertyák fényében ragyogó csinos karácsonyfa alatt kölcsönösen boldog ünneplést kívántunk egymásnak, nehány karácsonyi éneket énekeltünk. Soha sem feledem el a bakusaim mily meghatottak voltak, hogy csillogott a szemük s remegett az első pár szónál érdes mely hangjuk, midőn felhangzott „Mennyből az angyal” s mily meggyőződéssel mily hévvel enekeltek hogy „Békesség földön az embernek!”

Látszott az arcukon, hogy örültek a fának, büszkék arra hogy az első zugban vannak; a többi zugban semmi sem volt. Istenkém, az is boldogság és öröm, ha valakinek örömet okozhatunk. [55. oldal]

Este nálam voltak a fiuk, Stern kivételével ki Hajnalhoz volt hivatalos. Négyesben szépen elszomorkodtunk, sokat beszélgettünk, találgattuk, hogy mit csinálhatnak odahaza. Hogy az ünnepi hangulat teljes legyen, betlehemesek sem hiányoztak, négy 69-es bakus bezörgetett a dekkungomba: „Szabad-e bejönni a betlehemeseknek!”

Vz 11 felé elszeledt a társaság, lefeküdtünk szépen.

A Csicsák becsületesen viselkedtek, csendben voltak, pedig időnként Kontrollschusst adtak le a tüzéreink.

Liebesgabe is volt: 100 Mirjan [cigaretta], kisnaptár, ceruza, lev lapok, patentgomb és biztositó tü.

Még együtt voltunk, a megosztott szomorúságot könnyen viseltük, de midőn magányosan maradtam, nagyon fájt valami, olyan árvának éreztem magam, sirni lett volna kedvem. Fekete is nagyokat nyelt s nem szólt semmit. Csendesen voltunk nagyon csendesen, sokáig nem tudtunk elaludni. De ugyan kit honvágy gyötör - bár kis ideig is - tud-e aludni?

Legjobb lenne a karácsonyt a háború tartalmára törölni a kalendáriumból, mondta Bukta bácsi, de vájjon segítene-e ez rajtunk? Azt hiszem nem, hisz oly hatalma van a megszokásnak, a hagyománynak. DECEMBER 25. [56. oldal]

Nagyon szép időnk volt ma, hideg de sütött a nap. D.e. a Rgtskmdónál misén voltam pár emberrel. Egy egész csomó rég nem látott fiúval találkoztam, köztük az Egri Ferivel. A páter ismét „tündökölt” a prédikációjával. Nem tudom megérteni, hogy miért prédikál oly modorban, hogy a bakusok egy szót sem értenek meg beszédéből. Minden jó szándék ellenére unatkozott és ásitott nagyokat mindenki.

99