„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)

Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)

Verje meg az Isten, aki ezt okozta. végéig.” Remségesen csodálkozik én egy jót nevetek. Na ja, egy kis ravaszság is kell az élethez és a villamos utazáshoz Pesten. ­Végre megérkezem, hihetetlenül gyorsan dobog a szivecském. „Mit csinálhat, otthon van-e?” indulok befelé a házba, ott állok ajtójuk előtt szivemet a torkomban érzem s az arcom ég. Megnyomom a csengőt, lépések zaja - tán ő az! Egy fiatal gimnazista az Emil nyit ajtót, csodálkozva mered rám, nem ismer meg. „Nó nem emlékszik már rám, tavaly októberről?” „Nem” „zlós Gunszt, Magdust keresem, itthon van-e?” E pillanatban oldalt nézek s ott áll az előszoba ajtajában kipirúlt arc­cal szotlanúl Magdus! Istenem, miért volt tanúja is találkozásunknak! Idát igen, a torkomba rekedt első [87. oldal] ................a szó, ö jutott először szóhoz, „Jé maga az, Jani!” „Miként a m ellékelt ábra mutatja. Csokolom kezét.” Megyünk be a lakásba. M. szobájában ott van háziasszonya /: utálatos édeskés hölgy:/ és M. laktársai, mely utóbbiaknak gyorsan bemutatkozom. Pár szavat beszélünk, aztán magunkra maradtunk kb Ví 5-ig. Édes aranyos kis lyány, ezerszer jobban szeretem mint valaha. Ezer mindenről beszélgettünk, elmondta betegségét; jó Isten, azt sejtem kezdődő tüdöbaja lehet s ö ezt sejti is, mert nem akart megcsókolni. Édes aranyos kis babuska vagy, arcocskád a félhomályban oly édes babaarcnaklátszott. Összecsókoltam finom fehér kezecskéjét és kéz kézben szotlan-szomoruan ültünk egymás mellett a félhomályban, közeledni éreztem a búcsuzást, midőn jött Gyuri. Egy picit bosszankodtam betoppanása mi­att, de később örültem neki, mert elvitte valami rokonához, hol dél tájban érkezett anyikája várta. Az orvos tanácsára M. elviszik Pestről jobb levegőre. Természetesen elkísértem őket s meg beszeltük hogy Vi 8-kor megvárom. Rohanok bevásárolni, egy óra alatt örült mennyiség volt markomba /: Acetylén asztali és kézi lámpás is :/ laufschritt velük a szállodába, onnan vissza M-ra várni. Elfeledtem a házszámot, már jó % órát vártam hiába, midőn Gyuri hangját hallottam. Néni is lejött M-t hazakisérni. /: eleinte ezért is dühös voltam :/ Gyuritól elbúcsúzván mi is útnak indultunk. Útközben rávettem a nénit hogy menjünk [88. oldal] moziba. Ez irányú ................ballagtam és unterstützolta.................hogy gyorsan megvacsoráznak és a ztán direkción a mozi. Kb 20 perc múlva Ígérték a találkozást s ezt az időt felhasz­náltam hogy valamit egyek, mert rém éhes voltam, ebédet nem láttam. De pechem volt, M-ék azonnal kijöttek s vagy 15 percig vártak rám. Egész lehangolt ez az idő veszteség. - Hogy mit adtak, a moziban igazán nem nagyon emlékszem, egy csep­pet sem volt ott eszem, az a buta szivecském úgy sajgott. Hihetetlen gyorsan vége lett az előadásnak s bandukoltunk haza, mindketten szótlanul. Szegény kis babuska úgy köhögött abban a kemény hidegben. Ott vagyunk lakása előtt búcsúzunk pár 112

Next

/
Thumbnails
Contents