„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)
Verje meg az Isten, aki ezt okozta. OKTÓBER 8. Csúnya esős idő van, az ég is velem szomorkodik, s a föh. ur még mindig nincs itt, s én még mindig itt vagyok. Unalmas most minden, ideges és türelmetlen vagyok. Meglehet azért is, mert kártyáztam. Igenis, kártyáztam és vesztettem. Sokat vmi 100 koronát vesztettem. Nem volt vmi nagy kedvem játszani, de beugrattak és lórumot játszottunk. De többet nem vesztek, becsület szavamra fogadom, hogy soha pénzre így nem játszom, csakis úgy mint otthon minálunk. Csak szórakozásképen, lórumot is csak filléres alapon, de, csak ha muszáj. Becsületszavamra! Úgy bánt a lelkiismeret, oly szomorú és levert vagyok. Nem, azért mert vesztettem, hanem mert könyelmü voltam, és nekem nem szabad könnyelműnek lennem. Szégyenlem magam, pirul az arcom, hagyjuk a dolgot, nem fog még egyszer előfordulni. Gyönyörű holdvilágos éj volt, nagyon, de nagyon gyorsan telt le az inspektióm. Igaz sokat gondolkodtam ez idő alatt, többet mint egyébkor szoktam. De hát oly sok minden jutott is eszembe. Hogy most engem várnak oda haza, jobban mint valaha, hisz szabadságra kellene mennem, hogy mennyire készülődnek fogadásomra. Vájjon mit csinálhatnak most? 11 óra van még, és vasárnap, [126. oldal] nap, bizonyára fönn vannak még, s engem emlegetnek. Ugyan mit csinálhat most Magda, vájjon ébren van-e avagy alszik már? Holnap kellene tervem szerint viszontlátnunk egymást, vajon gondol erre előre s várja-e úgy mint én? És én oly szomorú oly levert voltam, úgy érzem, úgy sejtem, hogy hiába várnak mostanában, nem lesz semmi a szabadságomból. Engem nem szoktak a sejtelmeim megcsalni. Egészen sok minden jutott eszembe s egész megfeledkeztem, hogy a drótok közt egy spanyol bakon ülök s oly nagy holdvilág van, bum - rám lőttek, csak a bak drótjait találták - fölriadtam, gyerünk tovább, különben soha nem megyek szabadságra. - Egy csehet különben máris eltaláltak, faszi sebet kapott a felső karján. OKTÓBER 9. Szép idő, Árnyassy Apánk még mindig nincs itt, úgy hallom holnap már megjön. Biz Isten örülök neki - duplán is. 78
