A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Vonyó Anita: A siófoki kistérség kulturális látnivalói
A SIÓFOKI KISTÉRSÉG KULTURÁLIS LÁTNIVALÓI 93 A Sió-csatorna másik oldalán, Zamárdi felé haladva az úgynevezett Ezüstpartot érjük el, ahol modern üdülők, szállodák épültek. Itt található a kórház kertjében Varga Imre Elmúlt idő című szobra. Siófok központjában magasodik a 45 méteres víztorony, amely a város fő jellegzetessége. A Szabadság tér uralkodó építészeti objektuma Guth Árpád és Gergely Jenő tervei alapján épült 1912-ben. A második világháború alatt, 1944 decemberétől nem üzemelt a villamos energia-ellátás hiánya miatt. A harcok idején német tüzérségi megfigyelőállást helyeztek el benne, és egy páncéltörő ágyú lövedéke megrongálta. Helyreállítására 1946-ban került sor. A víztorony szerepe Siófok vízellátásában az 1970-es évekig tartott. Napjainkban idegenforgalmi látványosság. A tetején elhelyezkedő kilátóból csodálatos panoráma nyílik a Balaton keleti medencéjére. A Kálmán Imre Kulturális Központ előterében áll Kálmán Imre szobra. A vasútállomás előtt található az 1994-ben átadott, 16 000 négyzetméter területű Millennium park. Zamárdiban a Magyar fájdalom című szobor a vasútállomás mellett található. Margó Ede alkotása a magyarság évezredes küzdelmét örökíti meg. A Szamárkő elnevezésű sziklatömböt a település nyugati végén találhatjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedés helyezkedik el, délről pedig egy kör alakú kő támaszkodik hozzá. A közelében álló kisebb kövön két nyom látható. Több legenda is fűződik hozzá, és valószínűleg a település róla kapta a nevét. 2000-ben avatták fel a Kőhegy tetején álló kilátót, ahonnét páratlan kilátás nyílik a Balaton északi partjára. A kilátó lábánál 2003-ban helyezték el a Rákóczi emlékkövet, a Rákóczi-féle szabadságharcnak állít emléket. Közművelődési és közgyűjteményi téren viszonylag kedvező helyzetben van a siófoki kistérség. Könyvtárral és művelődési házzal csaknem minden településen találkozhatunk. A nyelvi korlátok, nemzeti hagyományaink alapos ismeretének hiánya behatárolja azoknak a közgyűjteményeknek a körét, melyek sikerrel ajánlhatók a nemzetközi közönségnek, így esetükben felértékelődik a belföldi idegenforgalom szerepe. A régió központjában, Siófokon igen élénk kulturális élet folyik. Ennek fő színtere a Kálmán Imre Kulturális Központ, amely a város és a térség legnagyobb közművelődési intézménye. A létesítmény közel 500 férőhelyes, légkondicionált színházterme számos rendezvény lebonyolítására alkalmas. A különféle előadásokon túl a város közösségi életének és civil szervezeteinek centruma. A településen ugyanakkor mozi, könyvtár és több múzeum is várja a kultúra iránt érdeklődőket. A kiállítások számtalan témakörben vonzzák a városba érkező látogatóközönséget. Kálmán Imre születésének 105. évfordulója alkalmából szülőházában múzeum nyílt Siófokon, 1987-ben. Az épület falán lévő táblán ez olvasható:„E házból indult a világhír felé Kálmán Imre, a Csárdáskirálynő halhatatlan melódiáinak szerzője. Szülőfalujának lakossága." Mellette Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrászművészalkotása, a zeneszerzőről készült portré látható. A múzeum állandó kiállítása a szülőház földszinti részén került berendezésre. A Tojásművészeti Kiállítás 2003-ban került megnyitásra, a tojás világnapján, az első Balatoni Nemzetközi Tojásfesztivál keretein belül. Állandó tárlattal 2004 óta büszkélkedhet a város. A kiállításon látható tárgyak többféle csoportba sorolhatóak be, a kézművességtől az iparművészetig. Az alkotásokban nemcsak a hagyományok, hanem a tehetséget igénylő munkák is megőrzésre kerülnek. Zamárdiban Mini Hadtörténeti Múzeum várja a látogatókat, ahol kiállítás tekinthető meg az első és a második világháború relikviáiból. Balatonendréden található meg a Kájel Csipkeház, amely gyűjtemény Magyarországon egyedülálló. A kiállítást 1996-ban a család tervei alapján nyitották meg. A 20. század elején Kájel Endre református lelkészfelesége, Koroknai Zsófia honosította meg a faluban a csipkeverést. Az Európa-szerte híres Kájel-csipke 1908-1922 között virágzott, később a gépi technológia olcsósága miatt kiszorította. A faluban napjainkban is ápolják a hagyományokat, amely a kézművesipar remekei közé tartozik. Zamárdiban 1977 óta tekinthető meg a Tájház. A Balaton vidékének jellegzetes népi építészeti jegyeit magán viselő épület 1897-ből való. A berendezés egy 19-20. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be. Siójut egyik feltűnően szép épülete a tornyos Faluház. Itt a közösségi rendezvényeknek helyet adó terem mellett egy helytörténeti gyűjteményt is berendeztek. A látogató megismerkedhet a híres iskolai színjátszó kör, a Katica Bábcsoport bábjaival, a vízparti élet hagyományaival és a vidék néprajzi értékeivel. A kistérségben igazán impozáns, hazánk történelmében komolyabb szerepet játszó vár vagy erődítmény sohasem állt, de a régmúlt néhány emléke mindenképpen említést érdemel. Balatonszabadi területén, a Pusztatorony-dűlőben végzett ásatások egy törökkorban elpusztult templom és nemesi udvarház maradványait tárták fel. Nyim községtől délnyugatra emelkedik a Kási-vár nevű hegy, melyen valószínűleg egy kettős árokkal körülvett vár állhatott. Az ország egyik legnagyobb földvár maradványa és az alatta egykoron elhelyezkedő Kás falu a Csák nemzetség birtokaihoz tartozott a 13-14. században. A vár története a 14. század után a feledés homályába merült. Ságvár a Pécsről Győrbe vezető hadi út egyik központja volt, amit a református templom előtt megtalálható castrum romjai is bizonyítanak. A középkori váraktól elütő jellegű földvár védhette Balatonkiliti területét a középkorban. Siófokon a hagyomány szerint törökkori vár volt, a Sió mai medrétől 200 méterre, nyugatra. A területet többször megbolygatták, és várnak határozott nyomai nem fedezhetők fel a területen.
