A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bősze Sándor: Dél-balatoni fürdőegyesületek (1890-1944)
A DÉL-BALATONI FÜRDŐEGYESÜLETEK (1890-1944) 89 eszközökkel is segítették a fürdőegyesületek tevékenységét. Éltek az adók és díjak elengedésével vagy átengedésével. A települések költségvetési lehetőségeihez mérten gyakorta adtak pénzsegélyt parkosításra, járdaépítésre, útkarbantartásra, vízmű-fejlesztésre, stb. A balatoni üdülőhelyeken sétálgatva, szembe találva magunkat az egykori fürdőegyesületek tevékenységének emlékeivel, elgondolkozhatunk azon az egyszerű tényen, hogy e hajdan volt társaságok - hasonlóan más, a mai szóhasználattal élve - civilszervezetei milyen jelentősét tudtak alkotni, ha hagyták őket, s ha igénybe vették segítségüket. Mit tettek a fürdőegyesületek? Nagyon sokat. Az összes balatoni falu képe megváltozott. A kicsi halásztelepülések mire észrevették, kitörtek a világtól elzártságból. Új települések születtek (pl. Balatonfenyves, Balaton-földvár). Új, a polgári igényeket kielégítő épületek tömege emelkedett. A községek képe rendezettebbé vált. A vendégekhez alkalmazkodás más viselkedést kívánt meg. Amit a leilei pap leírt, annál lényegesen jelentősebb átalakulás zajlott le az emberi fejekben. Ha a fürdőegyesületek tevékenységét nézzük, nem láthatunk mást - a maga összes jellemzőivel -, mint a magyarországi polgárosodást egy mikrorégióban. E folyamatok katalizátorai a fürdőegyesületek voltak.
