A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Csóti Csaba: Kirándulások Fiumébe a Dél-Dunántúlról, 1883-1911
KIRÁNDULÁSOK FIUMÉBE A DÉL-DUNÁNTÚLRÓL, 1883-1911. 85 E kirándulás alkalmával már a szállás kiválasztása, elfoglalása és a visszaemlékezésben történő megörökítése kapcsán is hangsúlyozottan a nemzeti eszme jelent meg. Minderről így szólt az út„krónikása", Dr. Héjjas Imre, középiskolai tanár: „Fiumei tartózkodásunk alatt a Hotel de la Vilte-ben szállottunk meg. Nem győzöm eléggé ajánlani mindenkinek, főleg pedig magyar tanulmányi kirándulóknak ezt a vendéglőt. Tulajdonosa magyar ember: Budai Károly, aki valóban magyaros vendégszeretettel látott el bennünket. A lakószobák tiszták, jól bútorozottak, az ételek magyarosak, jóízűek. Az egész szálloda személyzete magyar s maga a vendéglő a fiumei magyarság legkedvesebb gyülekező helye. Esténként magyar cigányok mulattatják a közönséget s igazán jól esett látni a zsúfolásig megtelt teremben, hogy mennyi intelligens magyar él Fiúméban...."22 A korábban kopár fiumei Karszt fásításáról, mely valóban jelentős természetátalakító és eredményét tekintve a fiumei táj képét a mai napig meghatározó cselekedete volt a magyar államigazgatásnak, így emlékezett meg az úti beszámoló szerzője: „A mit idegen népek kapzsisága, évszázadok mulasztása rombolt e vidéken, egy egész országrészt dobván könnyelműen oda a pusztulásnak, azt most magyar kezek lépésről-lépésre visszahódítják, a kultúra és az emberiség számára."23 Vagyis a természeti környezet és a korábbi évszázadok„környezetvédelmi" gondolkodásának hiánya miatt kopár Karszt kietlenségét, szegénységét, illetve az ebből fakadó természeti csapásokat (vízfolyások, hegyomlások) az „idegen népek" gondatlansága okozta a csurgói diákok tanára szerint. Az idegen népek pedig ezen a vidéken aligha lehettek mások, mint az itt élő szláv (horvát) népesség. E gondolatot később többször megismétli a szerző, egészen apokaliptikus víziót festve a Karszt korábbi állapotairól, majd ismét felmagasztalva a magyarságot. Végül így zárja gondolatát: „Ilyen istentől, embertől elhagyott vidék volt az, melynek visszahódítására vállalkozott a magyar állami erdészek kara."24 E zárómondat a 19-20. század fordulóján egy Európa szerte elterjedt eszmére utalt vissza, mely az„üres földeket" meghódító, gyarmatosító civilizátort, az európai embert dicsőítette. Az adott, fiumei helyzetben e gondolkodás szerint a korábban szlávok lakta, majd kihalt és kopárrá vált terület így válik a hódítás jogán magyarrá, szemben a (végső soron gondatlannak minősített) horvátok„jogtalan" uralmi igényeivel. Hasonló módon, de igen cirkalmas leírásban elmélkedett a szerző arról, hogy az osztrák fennhatóságú Abbáziában, ahol szerinte csak magyarok üdülnek, magyarul nem hajlandó egyetlen vendéglős sem beszélni, csak németül. Gondolatait, amit ez alkalommal is megosztott a rá bízott diákokkal is, így foglalta össze: „Mi lenne Abbáziából, ha mi nem fordítanánk azonnal németre az érintkezést! Egy-két év múlva magyar lenne az egész mindenség, vagy elpusztulna."25 Ez már egyértelműen a magyar birodalmi gőg hangja, mely a legélesebben éppen a Monarchia másik „felével", vagyis az Osztrák Birodalommal és annak lakóival szemben fogalmazódott meg. Mindezt azzal zárja a szerző, hogy - a szintén osztrák területen fekvő és 100%-ig horvát lakosú - Crikvenicáról már így nyilatkozik: „Vigyázzunk, hogy Crikvenicából ne legyen második Abbázia. Magyarok látogatják, magyarok tartják fenn ezt a fürdőt s így méltán várhatjuk, hogy ez a hely magyar tengeri fürdővé legyen."26 Ha végigtekintünk a csurgói gimnázium által 1883-1911 között szervezett fiumei tanulmányi kirándulásokon, akkor megállapíthatjuk, hogy a kirándulások koreográfiája pontosan követte azokat a „hagyományokat", melyek nagyon is tudatosan születtek meg akkor, amikor Ciottá polgármester a szervezett utazásokat kívánta meg felhasználni Fiume városa és a „szárazföldi" Magyarország közötti politikai kapcsolatok erősítésére. E mellett a csurgói diákok nyilván sok élménnyel gazdagodtak, megismerték, talán meg is szerették az utazás élményét. Mindenesetre, amikor Fiumébe érkeztek, akkor lakóhelyükhöz képest egy jóval dinamikusabb kapitalista várost látogattak meg, mely Közép-Európában a modernizáció egyik eleven bizonyítéka volt a korban. Ugyanakkor beszédes és talán szomorú is, hogy az agresszíven nacionalista politikai eszmék kifejezése leginkább az 1911-es látogatáskor jelent meg a fiatalok oktatásában. Abban az évben, amikor állandósult Fiume politikai válsága és a város lakossága immár érzékelhetően elégedetlenné vált a fennálló magyar uralommal, mely ekkor már sem az olaszok, sem a horvátok számára nem nyújtott valós alternatívát politikai és nemzetiségi igényeik kielégítéshez. 22 Dr. Héjjas 1911.32-33. 23 Dr. Héjjas 1911.37-38. 24 Dr. Héjjas 1911.38. 25 Dr. Héjjas 1911.49. 26 Dr. Héjjas 1911.50.
