A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
FÜRDŐK ÉS FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 77 A minőségi továbblépést egyértelműen az 1868-ban megalakult Nagykanizsai Fürdő Részvénytársulat jelentette. Viszonylag jó helyen, a mai Kisfaludy utcában, a belváros déli részén helyezkedett el, ami lehetővé tette a gyalogos megközelítést. A gőzfürdő 1873-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt.67 Az 50 méter hosszú épületet Geiszl Mór tervezte. Egy korabeli sajtóban megjelent leírás szerint nők és férfiak egyaránt igénybe vehették az intézmény szolgáltatásait, de térben elkülönítve. A keleti oldalon voltak a fürdőszobák, márvány, illetve egyszerűbb kő kádakkal. Az épület nyugati felében a két gőzfürdői részhez nagy előtér, öltözők, gőzterem (benne lépcsőzetes gőzpadokkal), hideg és meleg vízzel is ellátható márvány fürdőmedencék (kettő) tartoztak. Az udvar hátsó részében, az épület mögött volt a nyári uszoda szabadtéri, ovális alaprajzú, nagyjából húsz méter hosszú medencéje. Mellette helyezkedtek el a kabinok. A medence vizét, ha kellett, gőzzel melegítették. A fürdőt ásott kút látta el vízzel. További szolgáltatásként hamarosan bevezették a kö- pölyözést is. A fürdő eredetileg elképzelt továbbfejlesztési tervei azonban már nem valósultak meg. A forgalom kisebb volt a vártnál, így nem lett felépítve az a szálloda sem, amit a gőzfürdőtől délre gondoltak kialakítani. A kút vízhozama sem volt megfelelő, s jelentős költséggel lehetett volna csak megoldani a problémát. Jellemző a pénzügyi gondokra, hogy a részvényeseknek évi egy fürdési lehetőség jelentette az osztalékot. Miután 1910-ben a rt. megszűnt, a fürdőt bérlőkkel működtették tovább. Kocsma is létesült az épületben. A két intézmény párhuzamos léte nem volt mindig mentes a problémáktól.68 Átmeneti megoldásként 1911-ben a város megvette a fürdőt, viszont fejlesztésére a háború alatt már nem maradt pénze, azt majd az 1920-as évek elején az akkori bérlő, Novák János újította föl.69 Összegzés Rövid áttekintésünkből látható, hogy a dualizmus korában jelentősen felgyorsult a fürdők fejlődése Magyar- országon. A polgárosodás korszakában az emelkedő jövedelmek és a szabadidő növekedése megteremtette az alapját annak, hogy a nyugatihoz hasonló gazdasági és társadalmi változások mehessenek végbe. A századforduló táján a több mint 200 hazai fürdő működése világosan jelzi a tendenciát. Kétségtelen, hogy ebben a korszakban egyre többen jutottak hozzá a fürdőkben gyógyuláshoz vagy pihenéshez. Ha azonban kicsit szélesebb horizonton tekintjük a hazai fejlődést, akkor látnunk kell, hogy a köz- és gyógyfürdők látogatottsága a nyugati országokhoz képest, de még az osztrák és a cseh területekhez képest is, alacsony maradt. Adatainkat összesítve az mondható, hogy a hazai fürdők látogatottsága az összlakosságot tekintve szerény volt, s az első világháború előtti években biztosan nem érte el a népesség 2%-át sem.70 A gyorsabb hazai növekedéshez a későbbi idők egyenjogúsítási törekvései nyitották meg a kapukat. Rövidítések Mnl baml Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára Irodalom A magyar korona országainak... 1902 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. kötet. A népesség általános leírása községenként. Budapest, 1902. A magyar szent korona országainak... 1912: A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. 1. rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Budapest, 1912. A Soproni Kereskedelmi... 1878: A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának a Nagym. M. K. Földművelési, Ipar és Kereskedelmi Minisztériumhoz intézett 1876.-ik évi statistical jelentése. II. Rész. I. A kereskedők és iparosok száma községenként és az önálló törvényhatóságok szerint. Sopron, 1878. Bajzik 2004: Bajzik, Zs.: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében. In: Előadások Vas megye történetéről IV. A hivatali, a politikai és a gazdasági elit Vas megyében a 14-20. században. Mayer, L. -Tilcsik, Gy. (szerk.). Szombathely, 2004. 233-250. Balázs-Kovács 2013: Balázs-Kovács, S.: A tolnai nemesség fürdőélete a reformkorban. In: Dél-dunántúli dolgozatok. Kriston Vizi, J. (szerk.). Dombóvár, 2013. 206-223. 67 Zala-Somogyi Közlöny 1873. február 13. és március 27. 68 Tarnőczky2012. 853. 69 Zalai Közlöny 1922. július 4. 70 Katona 2008. 34.
