A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
FÜRDŐK ÉS FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 75 A fürdők és a települések kapcsolata Egy fürdő kialakítása nagy hatással volt a település életére. A 19. század első felében ezek a hatások még alig jelentek meg: amíg csak pár száz ember látogatta a fürdőket, addig azok kiszolgálása nem igényelt jelentős apparátust. Viszont a század utolsó harmadában egy népesebb fürdő esetében már sokezres vendégsereget kellett ellátni. Mindez logisztikai szervezést igényelt, hiszen a helyi élelmiszer- és munkaerőforrások erre már nem voltak alkalmasak. Pöstyénnek, Herkulesfürdőnek stb. a működtetése már sok professzionális ember alkalmazását feltételezte. A fürdők megnyitása a városok és falvak számára ismertséget hozott, hiszen soha nem hallott távoli települések nevei kerülhettek be a hazai közgondolkodásba. A szükséges állandó személyzet megszerzése és alkalmazása egyben jelentős lakosságszám-emelkedést is eredményezhetett, vagyis a korábbi alig pár száz fős falvak most akár több ezer fős településsé nőhettek. Megváltozhatott az addigi település társadalomszerkezete. Egy régies paraszti faluból szolgáltatásra specializálódott fürdőtelepülés jöhetett létre, ahol most már kereskedők, szolgálók, orvosok, ápolók, karbantartók, kertészek, takarítók, bérkocsisok és egyéb foglalkozást űzők egyre nagyobb számban élhettek. Ha a korabeli népszámlálásokra tekintünk, akkor az egyes települések foglalkozási összetételének adatsorai ezt világosan tükrözik.50 Érdemes rápillantani a fürdőtelepülések és a mellettük lévő falvak társadalmi és foglalkozási szerkezetének különbségeire. Egy esetet említünk ennek bemutatására. A Balaton mellett Kiliti és Siófok esetében sokáig Kiliti volt a jelentősebb.5' De Siófok fürdővárossá fejlődésének megindulásával egyre több iparos, kereskedő és más foglalkozású vállalkozó telepedett be a mezővárosba. 1876-ban Siófokon 46 ipari és 41 kereskedő vállalkozó, illetve egy pénzintézet működött. Ezzel szemben a még mindig népesebb Kilitiben csak 2 kereskedőt és 28 ipari vállalkozót írtak össze.52 Ezt követően nagyon elkanyarodott egymástól a két településfejlődése. A századforduló után Siófok már egészen városias jellegűvé vált (csatorna, vízvezeték, aszfaltozott járdák, jelentős budapesti látogatóközönség), szemben Kiliti falusias modelljével.53 Mindez a lakosságszámban is látszott: megfordult a korábbi rend, hiszen 1910-ben Siófokon 2768, míg Kilitiben már kevesebb, 2415 lakost találunk.54 Gyakran előfordult, hogy gazdagabb, módosabb polgárok, arisztokraták egy-egy fürdőélményük után a helységben telket, házat vásároltak, amely újfent emelhette a település rangját, növelhette ismertségét. Tipikus esete ennek Balatonfüred, ahol már a reformkortól ismert politikusok és közszereplők jelentek meg.55 Nem szabad megfeledkezni azokról a bevételekről sem, amelyeket a közösségi tulajdonban lévő fürdők révén a helyi polgárság kasszírozhatott. A településen lévő vállalkozások számának emelkedése, az adóbevételek növekedése pozitív hatást gyakorolhatott a fürdőtelepülés működésére. A látogatók társadalmi összetétele A fürdőhelyek számának gyarapodása és a szolgáltatások szélesedése természetesen az újabb és újabb társadalmi rétegek felé való nyitást is magával hozta. Ezt a folyamatot persze azt is mutatja, hogy Magyarországon a 19. században folyamatosan emelkedtek a jövedelmek, s egy erősödő, gyarapodó középréteg is kezdett kialakulni. A fürdők látogatóit vizsgálva két sajátosságot láthatunk. Az első időkben az elitfürdők látogatói magas körökből kerültek ki (arisztokraták, középbirtokosok, állami tisztviselők stb.), ugyanakkor a falusi fürdők esetében a közemberek számára is nyíltak fürdőzési lehetőségek. De a század második felében már egyértelműen a polgári középrétegek kerültek előtérbe. Mivel nem várható olyan tömeges statisztikai adatmennyiség előkerülése, amelyek az egész országra, ugyanazon időre vonatkoztatva mutatnák a fürdőlátogatók összetételét, ezért főleg csak helytörténeti feltárásokra hagyatkozva lehet érdemi következtetéseket levonni. Az eddigi vizsgálatokból56 és saját tapasztalatainkból nagyjából az látszik, hogy az eleinte meglévő nemesi-arisztokrata túlsúly a 19. század vége felé már biztosan eltűnt. Ahogyan nőtt a középrétegek súlya, úgy emelkedett a fürdőlátogatók tömegében az arányuk. A közepes minőségű fürdőket az értelmiség is látogatta (írók, zenészek, színészek). Jelenlétük mutatta a társadalmi, főleg urbánus beágyazódást is. Megjelentek a felfelé orientálódó társadalmi rétegek (kiskereskedők, helyi iparosok, egyéb középvállalkozók stb.). Az eddigiek alapján akár úgy is tűnhet, a fürdőket inkább férfiak látogatták, ám ahol a gyógyvíz alkalmas volt nőgyógyászati problémák kezelésére, túlsúlyban voltak a nő vendégek. Ilyen volt például Tarcsafürdő, ahol a század vége felé egyértelműen kimutatható a többségi női látogatottság.57 50 Lásd: A magyar korona országainak ... 1902.1900. adatait. 51 Lásd: Fényes 1851. adatait. A 19. század közepén Siófoknak 1085, Kilitinek 1560 lakosa volt. 52 Lásd: A Soproni Kereskedelmi... 1878.1876. adatait. 53 T.Mérey 1992.164. 54 A magyar szent korona országainak ...1912.1910. adatai alapján. 55 Lásd: 8. sz. jegyzet. 56 Kosa 1999. 206-223. 57 Bajzik 2004.250. i
