A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bajzik Zsolt: Fürdőváros - Szombathely
52 BAJZIK ZSOLT Keller Antal úszómester, aki már több nyáron át közmegelégedésre működött, 1868 nyarán átvette a Gyöngyös-patakon lévő másik, az ún. Horváth-féle uszodát, és azt 1876. május 1-jén megnyitotta. Egyúttal felkérte mindazokat, akik meg akartak tanulni úszni, hogy nála jelentkezzenek.29 1878-ban írták a helyi lapban, hogy a konkurenciát jelentő „Horváth János tulajdonát képező és kényelmesen berendezett nyári fürdőt a Gyöngyösön, holnap, hétfőn fogják megnyitni. Ugyancsak holnap nyílik meg Pongrácz Antal uszodája is a Bat- thyány-ligetben (Práter)..."30 Diwald József tornatanár 1887-ben vásárolta meg a Pongrácz-féle uszodát, s azt elbontatta.31 Diwald a Batthyány ligetben lévő, és az ekkor már Schreiner grazi lakos tulajdonát képező uszoda átalakítását kérvényezte, miután azt a tulajdonos engedélyezte, az építési tervét Holczheim Károly készítette el.32 A nyár elején megnyitott új fürdőben már 54 kabin, 2 tusoló volt, és a víztükör felületét is megnövelték.33 De nem mindig volt kellemes a Gyöngyösben a fürdés, mivel gyakran leúsztatták a lovakat a práteri malomig. Ilyenkor az állatok felkavarták a patak iszapját, amely aztán lehetetlenné tette az uszodában való fürdőzést.34 A Diwald-féle uszoda a Kis-Práterben a malom mögött létezett, ahol napjainkban a Gayer park található. A Kis-Práter a malommal, az uszodával és egy fehér fürdőházzal a Brenner család tulajdonát képezte, s tőlük bérelte Diwald az uszodát, a malmot pedig a Tóth molnár. A malomnak három kereke és zsilipje volt, s ha kevesebb víz folyt, akkor egy kerék volt működésben, mely ontotta a habzó vizet az uszodába. Ha több víz volt, akkor kettő, sőt három kerék működött, de néha előfordult, hogy a zsilipeket is megnyitották egy-egy nagyobb esőzés után, és ekkor a barna színű ár teljes szélességében hömpölygött az uszodán át. Az építmény teljesen fából készült, a Kis-Práter felé földszintes volt, míg az utca felé emeletes kabinsorral rendelkezett, amely előtt kb. 1 méter széles járda vezetett körbe. Az építmény cölöpökön állt és léccel volt az úszómedence elhatárolva. A kerekeknél volt a nagyvíz az úszók részére, lefelé pedig lánccal elválasztva a kisvíz az úszni nem tudók részére. A kisvízbe oldalt volt egy mélyebb, rúddal elkülönített rész az úszni tanulók részére. Az egyik oldalon két lépcső, a másikon három lépcső vezetett le a vízhez. A vetkőzőfülke, ahol a nedves fürdőruhát levetették, különösen a nők - mert akkor még egész vértezetben fürödtek -, az emeletes kabinrészen, a földszinten a kisvíznél volt. Reggel 8-10 óra között a nők, 10-13 óra között a férfiak, 13-16 óra között megint a nőkés 16-19 óra között a férfiaknak volt a fürdési ideje. Az uszoda mindennapjairól Brenner János visszaemlékezésében olvashatunk érdekes részleteket.„Regge/ nem sokan fürödtek, így ha 10 órakor megjelentünk, rendesen minden akadály nélkül bejutottunk, nem úgy délután, mikor rendesen tele volt nőkkel, akik Diwald bácsi erélyes csengetései és többszöri ékes magyar nyelvű felszólítása dacára sem akartak kijönni. Mi ilyenkor fiúk már nagyobb csapatra szaporodtunk és ismételt rohamot intéztünk a bejárat ellen, melyet hol Diwald bácsi, hol pedig felesége őrzött, ugyanis felváltva bíztatták a nőket és őriztek bennünket. Diwald bácsi ragaszkodott ahhoz, hogy addig mi nem mehetünk be, amíg az utolsó nő el nem hagyja az uszodát, természetesen voltak késedelmeskedők, akiknek viszont kijövetelét nem tudtuk kivárni, ezért ilyenkor megkettőztük a rohamokat, néha sikerrel át is törtük a Diwald frontot és diadalmasan elfoglaltuk az uszodát. Ilyenkor az öltözködő nőkkel enyhe pourparlé indult meg, amiben nem mindig mi maradtunk alul. A budapesti sikertelen úszni tanulás után a következő évben itthon Diwald bácsinál kerültem úszókötélre, azonban sokáig itt sem voltam hajlandó kötélen maradni, az egyik napon elemeltem Diwald bácsi hordóját, felmentem a nagyvízbe, belevetettem magamat a habzó hullámokba és az úszás remekül sikerült. Mikor láttam, hogy jól megy, szóltam Diwald bácsinak, nézze meg, milyen jól úszom kötél nélkül, ő először dör mögött egy darabig, de végül mégis belenyugodott és leeresztett a kötélről. Párszor mentem csak különböző nagyságú hordóval a vízbe, amikor már hordó nélkül is lemertem úszni. Mondhatom, príma úszó lettem, az uszoda egyik legjobb úszója, amit részben karcsú alakomnak is köszönhettem. A következő évben Laci is megtanult úszni, ő is jó úszó lett és ettől fogva veszélyeztettük a gyenge úszók és gyávák életét. Egy alkalommal Steiner (zsidó orvos) valami bécsi rokon gyerekkel jött az uszodába, aki elég gyáván viselkedett, erre Laci kileste, mikor a lépcsőn vízbe ment ésőa trambulinról éppen az orra elé ugrott, ettől a gyerek úgy megijedt, hogy majdnem belefulladt, úgy kellett kihalászni. Persze Steiner dr. Lacit halálra kereste, meg akarta rakni, de mi úgy elbujtattuk, hogy nem sikerült rátalálni. Pár napig azután nem is mert eljönni, míg a csoda el nem múlt. Az uszodában fő hangadók a Tóth fiúk, Weigand gyerekek, Hainzmann Kari, Ungár Imre és a Brenner fiúk voltak. Miután az egész építmény fából volt, Diwald bácsi szigorúan tiltotta a cigarettázást. Mi persze éppen ezért minden lehetetlen helyen cigarettáztunk. Erre rendesen kitört a botrány, Diwald bácsi szidott bennünket és fenyegetett azzal, hogy megmondja Papának, de mi nagyon nem ijedtünk meg a fenyegetéstől, mert úgyis tudtuk nem árul el bennünket. 29 Közeledik a fürdő ívad. Vl, 1876. ápr. 27.2. 30 A fürdő ívad. 14,1878. máj. 19.2. 31 Új fürdőhely. Vl, 1887. jún. 2.2. 32 Mnl vaml Szpgm. ír. III. 118/1887. 33 Új fürdőhely. Vl, 1887. jún. 2.2. 34 Uszoda és lóusztatás. 14,1893. júl. 16.6.
