A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bajzik Zsolt: Fürdőváros - Szombathely
Fürdőkultúra és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig Kaposvár, 2015 49-68 Fürdőváros - Szombathely BAJZIK ZSOLT Szombathely MJV Polgármesteri Hivatala H-9700 Szombathely, Kossuth u. 1-3., bajzik@freemail.hu Fürdők és uszodák a Gyöngyös-patak mentén A szombathelyi fürdőzés intézményeiről a különböző helytörténeti munkákban elszórtan, többnyire csak jelzés értékűen esik szó. E tanulmányban a szombathelyi fürdőélet 19-20. századi fejlődésének áttekintésére teszünk kísérletet. Ez alapján megállapítható, hogy a vizsgált századok alatt jelentősen átalakult, módosult a fürdőkultúra, amely a szombathelyi viszonyok között is tetten érhető. Az ipari forradalom és a felvilágosodás eszméinek elterjedésével megváltozott a természetszemlélet, amely a 18. század utolsó harmadában komoly hatással volt az európai fürdőkultúrára. A gyógyfürdőhelyek mellett a reformkor időszakában a szabadvízi fürdőzés még igen elszigetelt jelenség volt. A 19. században kibontakozó polgárosodásnak köszönhetően szélesebb társadalmi rétegekben terjedt el a fürdőzés iránti igény. A polgárosodás egyre szélesebb körben formálta át az emberek időbeosztását. A kapitalizálódás, a szellemi foglalkozásúak számának növekedése, az alkalmazotti viszony terjedése pedig szélesebb körben teremtette meg a szabadidőt, illetve az annak eltöltéséhez rendelkezésre álló munkabért, jövedelmet. Mindezek mellett erősen hatott a vízgyógyászat elterjedése, valamint a polgári életforma terjedéseként a higiénia iránti igényszint emelkedése.1 A 19. század első felében a gyógyítás történetének eseményei közül kiemelkedik a hidegvíz-kezelés fölkarolása. Eredetét a felvilágosodás természettiszteletében találjuk, a romantika korában pedig a természet gyógyító erőiben hívő ember nemcsak kiterjeszti bizalmát a tiszta vízre, hanem szinte általános hatással ruházza fel. Valójában sok évszázada ismert gyógymódról van szó, amit Vincenz Priesnitz az általa alapított gráfenbergi fürdőben kúraszerűen vezetett be. Ilyen hidegvízgyógyintézetet a későbbiekben minden minősített monarchiabeli fürdőhelyen létesítettek. De máshol is alapítottak ilyen intézeteket - így Szombathelyen is -, mivel az ott alkalmazott gyógymódok nem kötődtek sem a forrásvízhez, sem az éghajlathoz, tehát kellő fölszereltség esetén mindenütt alkalmazhatók voltak.1 2 A fürdéshez kötődő gyógyászati és higiéniai jelleg mellett egyre erőteljesebbé vált a rekreációs tényező, a fürdőzés felfrissülés, kikapcsolódás, testmozgás céljából történő gyakorlása. Míg a kád-, gőz- és füstfürdők elsősorban gyógyászati igényeket szolgáltak, addig nyári úszómedencék révén a fürdőkultúra újabb ága, a testedzés, sőt az úszósport számára is lehetőséget biztosított. A két világháború közötti időszakban felértékelődött a fürdőzésnek, és magának a fürdőéletnek is egy szabadabb formája, a strandolás, mely egyben a fürdőkultúra tömegméretű elterjedésével járt együtt.3 A szombathelyi polgármester, Éhen Gyula 1897-ben A modern város című munkájában a következőket jegyezte meg a fürdésről:,,^ testnek üdülést szerző fürdés egyik lényeges kelléke a város közegészségi követelményének. Szerencsés város az, melyet a természet gondoskodása megáldott oly folyóval, vagy bővebb víztartalmú patakkal, melynek vize alkalmasnak bizonyul fürdőhelyek, uszodák létesítésre. A közegészség érdekei felett őrködő hatóságoknak azonban nem szabad megelégedni azzal a kedvező ténnyel, hogy a természet adományát minden további gondoskodás nélkül bízza sorsára és a közönségnek tetszés szerint való fölhasználására. Ki kell terjesztenie a hatóságnak figyelmét a közrendészeti érdekek megóvására és különös figyelmet kell fordítania arra, hogy az alsóbb néposztály és munkások részére oly fürdőhelyek jelöltessenek ki, melyek félreeső helyen a közszemérmet nem sértik és életbiztonsági szempontból kifogástalanok. E közfürdőhelyek tehát szigorú rendőri ellenőrzés alá helyezendők. A közfürdőhelyek, valamint a szisztematikusan épült uszodák a folyónak vagy pataknak lehetőleg azon a pontjain jelölendők ki, melyek garancziát nyújtanak aziránt, hogy ezen a helyeken a víz, csatornák tartalma, gyárak szennyvize s egyéb a közegészségügyre ártalmas anyaggal megfertőztetve még nincs,"4 A 19. század első felében divatba jövő fürdőzéskor a nők még kizárták az uszoda területéről a férfiakat. Nyilvános helyen az 1860-as évektől jelentek meg a hölgyek és urak együtt, fürdőöltönyökben. A férfiak magas nyakú, rövid ujjú trikót, térdnadrágot, a nők kartonból vagy klottból készült magasan zárt, hosszú ujjú 1 Siklósi 1987.31. 2 Kósa 1999.23-24. 3 Csekű 2004.351-352. 4 Éhen 1897.98.
