A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Katona Klára: Termálfürdők, mint a szénhidrogén-kutatás "melléktermékei"
118 KATONA KLÁRA Nehézséget okozott az is, hogy a gyógy-idegenforgalmat a hazai betegellátással - a külföldi és a magyar- országi kereseti viszonyok eltéréséből adódóan - nem lehetett összevonni; a gyógyszállók külföldiek részére kialakított árait45 lakosságunk nem tudta megfizetni. Gátló tényező volt az is, hogy a magyar lakosság számára még megfizethető árak mellett a fürdők üzemeltetését állami dotáció nélkül nem lehetett megvalósítani. A gazdaságpolitika irányítói számára az idegenforgalom nem pusztán a gazdaság egy szektora volt, hanem „elsőrendű politikai tevékenység"46, melynek célja: a szocializmus eredményeinek bemutatása és a „népek közötti barátság" erősítése. Ebből még következtethetünk ugyan arra, hogy a döntéshozók az idegen- forgalmat kiemelt fejlesztési területnek tekintették, tehát feltételezhetjük, hogy a projekt megvalósításához biztosították a szükséges erőforrásokat, ez azonban nem történt meg. Sőt, nemhogy a projekt megvalósítását nem finanszírozták, a turizmust sem tudták a kívánatos mértékben fejleszteni. A Gazdaságpolitikai Bizottságnak az idegenforgalom helyzetét tárgyaló, 1984. november 14-i üléséről készült jegyzőkönyvében a következőket rögzítették: „A növekvő igények teljes kielégítésére azonban nem vállalkozhatunk, figyelembe véve fogadóképességünket, a fejlesztési lehetőségeket és az áruellátás színvonalának megőrzésére vonatkozó követelményeket."47 A magyar gazdaságpolitika alapja, a tervgazdasági rendszer sem kedvezett a projekt véghezviteléhez: az ötéves tervek előirányzataitól való eltérés nehézkes volt; a piac mozgására, illetve a kereslet-kínálat viszonyára történő gyors reagálást ez a rendszer nem tette lehetővé. A külpolitikai tényezők között említhetjük az ország bizonyos zártságát: az idegenforgalmat negatívan befolyásolta a már említett vízumkényszer, amit még a szomszédos Ausztria esetében is csak 1979. január 1-től oldottak fel. Emellett a második olajár-robbanás után 1979-től kibontakozó világgazdasági válság is - ami Magyarország idegenforgalmában később és elnyújtva jelentkezett - akadálya volt a növekedésnek: a hazánkba látogatók száma növekedett, de a devizabevétel emelkedése elmaradt a várakozásoktól - és az ország romló gazdasági állapota miatt egyre növekvő szükségletektől. 1980* 1985* 1987** Külföldi látogatók száma összesen 14 millió 15,1 millió 19 millió Ebből: nem szocialista országból 1,9 millió 3,7 millió 5,4 millió 1980* 1985* 1987** Rubel elszámolás (r) 213,2 millió 383 millió 441 millió Konvertibilis elszámolás ($) 180,2 millió 285,6 millió 555 millió A fent említett tényezők együttes hatása a nehézségeket újratermelő kört eredményezett: a termálfürdőkre alapozott idegenforgalom, a gyógy- és„kongresszus-turizmus"fejlesztése kívánatos volt ugyan a deviza-bevételek növelése szempontjából is, hiszen az ilyen típusú vendéglátóipari-létesítmények kihasználtsága nem az időjárás függvénye (pl. 1985-ben az 1500 férőhelyes gyógyszálló-kapacitás egész évben 80-90%- os kihasználtsággal működött), emellett a vendégeik átlagos tartózkodási ideje viszonylag magas: 10-14 nap, valamint a termálfürdők és -szállók szolgáltatásait igénybe vevő vendégek fajlagos költése szezonon kívül is 30-40%-kal meghaladta az egyéb, más létesítményeket látogató vendégekét48. Ahhoz viszont, hogy ezen szolgáltatásokat fejleszteni, illetve általuk a deviza-bevételeket növelni tudják, mindenekelőtt tőkére lett volna szükség. A működő tőke bevonását, az idegenforgalom fejlesztéséhez felhasználható hitel felvételét azonban a fent említett gazdaság- és külpolitikai tényezők nem, illetve korlátozottan tették lehetővé. 1972 óta volt lehetőség külföldi beruházási tőke bevonására49 - 1985-ig mintegy 50 közös vállalat alapítását hagyták jóvá, melyekben a külföldi befektetett tőke nagyjából 4 milliárd forintot tett ki50. A gyógy-idegenforgalom területén 1988-ig a hévízi AquaThermál Szálloda (üzembe helyezés éve: 1984) és a Sárvári Thermál Szálloda (1985) osztrák, míg a Büki Thermál Szálloda (1986) svéd hitel/tőke felhasználásával épült. Azonban a magyar félnek 45 A termálhotelek áraikat tekintve is vegyes képet mutattak: míg a hévízi létesítmények a nyugat-német árszínvonalhoz álltak közel, a büki hotel Európa legolcsóbb szállodái közé tartozott. 46 MNL OL M-KS 288. f. 24. cs. 1976. 38. ő. e. 47 MNL OL M-KS 288. f. 15. cs. 494. ő. e. A hazai termálfürdők és gyógyszállók bevétele 1976 és 1986 között 45 millió dollár volt. (VL XIX- 20-2897/1987.) * MNL OL M-KS 288. f. 15. cs. 517. ő. e. ** MNL OL XIX-A-83-a-928.jkv.-3.np. 48 MNLOL M-KS 288. f. 15. cs. 517. ő. e. 49 Lásd: A külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokról szóló 28/1972. (X. 3.) PM sz. rendelet. 50 MNL OL M-KS 288. f. 15. cs. 512. ő. e.
