„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén

Múzeum, Itsz. 55.82.

ját, azaz a „fazont”, mind a felület díszítését, azaz a dekort illetően. Az ebédlőtervek legkarakteresebb újítása a dekoráció „festői” szabadsága: a motívumok tudatosan vállalt szabálytalansága, könnyed és szabad alakítása - az a formavilág, amit Diner-Dénes József „felhőzetes stilizálásnak” nevezett.

Az európai iparművészet történetében egyszer-egyszer, mint például a rokokó vagy a szecesszió dekorációiban megjelenhetett ugyan az aszimmetria (bár meg kell jegyezni, hogy az aszimmetrikus motívum kompozicionális kiegyensúlyozására az azt magában foglaló, nagyobb felületet betöltő ornamentális egységen belül azért mindenképpen sor került) - de a minden rendszerszerűséget következetesen kizáró díszítményegyüttesre nemigen akad példa. Rippl-Rónai nagyvonalúan, ha úgy tetszik, egyfajta

franciás nonchalance-szal megrajzolt „felhőzetes” dekorációja viszont éppen ilyen.

Ha ennek a díszítésmódnak az előzményeit, illetve formai rokonait keressük, akkor a Nabik körében több művész dekoratív munkáin is megtalálhatjuk őket. Mindenekelőtt Paul-Élie Ranson kárpitterveire érdemes itt utalni, kiemelve a Krumplihámozókat, ahol az alkotó még a krumplihéj-darabok tekergő íveiben is meglátta az orna- menst, s annak felhasználásával komponálta meg a jelenetet keretező bordűrdíszt.3

Csakhogy a Nabik díszítőmotívumai megfelelnek az ornamentika-tervezés azon elemi elvárásának, hogy a motívumok valamiféle rendszer szerint szerveződjenek, legyen az legalább a legegyszerűbb tükörszimmetria, a valamivel bonyolultabb centrálszimmetria, vagy pedig az ismétlődés egy vonal mentén (sorminta), illetve egy kétdimenziós geometrikus rendszernek megfeleltetve (terülőminta).4 * * Rippl-Rónai viszont a tárgyakat, illetve tárgyegyütteseket olyan módon komponálta dekoratív látvánnyá, hogy minél szabadabb legyen mindenféle szigorú elvárásrendszertől, legyen az a felületdíszítés bármely geometriai szabályszerűsége vagy a tárgyak formáját meghatározó bármely funkcionális szempont.

Ahogyan festőként Rippl-Rónai a saját elképzelései nyomán alkotta meg képeit, ugyanazzal a szabadsággal akarta „ízlését” „applikálni”, azaz tárgyakat alkotni. Számos iparművészeti munkáján megfigyelhető, hogy

3 Paul-Élie Ranson: Szolgálólányok vagy Krumplihámozók, kárpitterv, 1893, reprodukálva: Paul-Élie Ranson. Du symbolisme á l'Art Nouveau. Katalógus. Szerk.: Delannoy, Agnes et at Paris, 1997. (a továbbiakban: Ranson 1997) Kat. 42. sz.

4 Ranson 1893 körül készült tapétatervei: centrális díszítőmotívum kakassal, illetve terülőminta-tervek nyulakkal és karalábékkal, illetve kacsákkal és levelekkel, Ranson 1997, Kát. 43-44-45. sz., Denis rózsaszín hajós és sárga hajós tapétatervei: Die Nabis. Propheten der Moderne. Szerk.: Fréches-Thory, Claire — Perucchi-Petri, Ursula. München, 1993. Kat. 190-191. sz.

7