„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Bevezető
Bevezető R ippl-Rónai Józsefben tiszteljük az első modern festőművészt. Modernnek abban az értelemben, hogy a XIX. század végi Európában lezajlott forradalmi jelentőségű változások következtek be. Az 1890-es években ő volt az egyetlen magyar művész, aki részt vállalt az „art nouveau”-ban, a ma szecesszióként nevezett stíluskísérletekben. Az eredményeket Magyarországra közvetítve generációk számára nyitotta meg az európai művészet kapuját. A festészetben betöltött szerepével ezen mód szerzett múlhatatlan érdemeket, de kevéssé ismert, hogy iparművészként is jelentős. Rippl-Rónai a magyar művészettörténetben elsőként tekintélyes szereprészt vállalt az iparművészet műfajában. Plakát, meghívó, könyvillusztráció, textilkép, bútor, díszüveg, színes üvegablak, porcelán és kerámia - ez a hallatlanul gazdag műfaji sokféleség jóval több, mint egy festőművész alkalmi kirándulása. Stíluskísérletei oda vezették művészi látásmódját, hogy összefoglaló erővel, az élet minden részletére kiterjedjen az. Ő maga nemes egyszerűséggel „dekoratív dolgaimként” jelölte appliká- ciós alkotásait. Párizsban folytatott művészi tevékenysége idején, majd később Magyarországra visszatértekor át volt hatva attól a törekvéstől, hogy dekoráló tehetségét az iparművészetben érvényesítse. A századvégi Párizs művészetének tekintélyes mezőnyéből Rippl-Rónai textiltervekkel, gobelinhímzésekkel tűnt ki. 1897-ben a Párizsi Világkiállításon bemutatott hímzéseivel ezüstérmet nyert. Erre a Budapesti Iparművészeti Múzeum megvásárolta az „Idealizmus és Reálizmus” című gobelinjét, amit a vallás- és közoktatási miniszter 500 Ft jutalommal egészített ki. Még abban az évben megbízást kapott gróf Andrássy Tivadartól, hogy saját budapesti palotája részére ebédlő berendezést tervezzen és kiviteleztessen. Akkor úgy tűnt a művész számára, hogy az iparművészeiben hamarabb eléri az érvényesülést. A továbbiak során a történelmi körülmények azonban rácáfoltak e reményekre. Szerencsétlen pusztulásoknak lettek kitéve Rippl-Rónai iparművészeti alkotásai. 1906-ban a Milánói Világkiállításon külön teremben szerepelt a kárpitjaival, s a magyar pavilon teljesen elégett, vele a pótolhatatlan Rippl-Rónai textíliákkal. 1918-ban az első világháború végén az Andrássy-ebédlő pusztult el. Rippl-Rónai eközben a festészetével vált „befutotta’, s az iparművészete lassan feledésbe borult. A témakör számára új lendület következett be azzal, hogy 2013-ban Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeumban elkészült az Andrássy-ebédlő teljes rekonstrukciója. Ezzel megszületett egy vizsgálódásra, további kutatásra alkalmas bázis. 2014-ben a Rippl-Rónai Múzeum felkereste azon Rippl-Rónai kutatókat, akik már előzetesen foglalkoztak a művész iparművészetével, hogy kutatási eredményeikről egy konferencián számoljanak be. A konferencia témái fontos, a széleskörű közönség számára is újdonságként ható ismeretekkel szolgáltak, s mint gyakori eljárás, az előadások kiadványi szerkesztésre kerültek. A jelen kiadvány szövegében és képanyagában lényegében ismeretlen oldaláról ismerteti meg a Rippl-Rónai művészetét szerető közönséget. Horváth János 5
