„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Földi Eszter: "Szebb mint egy festett kép". Rippl-Rónai József "tapisszériái" és Aristide Maillol szőnyegei

vészeti Múzeum. Többször említette keserűen, hogy a szőnyegekre nem volt fogékony a hazai közönség. Az országházba felajánlott szőnyeg terve sem nyerte el a hivatalos megrendelők tetszését.85 Talán ezek a tapasztalatok vették el a kedvét, talán az életkörülményei diktálták úgy, hogy több nagy szőnyeget ezután már nem készített.

Maillol azonban folytatta a szőnyegtervezést. 1900 körül ismerkedett meg egy fontos mecénásával, Héléne Bibesco hercegnővel, aki további három szőnyeget rendelt meg tőle. A sors iróniája, hogy amikor e megrendelésekből végre elegendő pénzzel rendelkezett ahhoz, hogy egy új tervét ne hímezze, hanem leszövethesse, végzetes szem- betegséget kapott, amely megakadályozta, hogy az addig egyharmadáig elkészült művet befejezze. A szőnyegekről azonban így nyilatkozott pályája végén is: „A szőnyegek korszaka volt életem legboldogabb időszaka”.86

Maillol pályájának fontos, elengedhetetlen állomását alkotta a „szőnyegek kora”, amely szobrásszá válását előzte meg. A kutatás kimutatta, hogy az utolsó elkészült szőnyege, a Hullám, 1902 k.87 már olyan plasztikai megoldások felé mutat, amelyek egyértelműen Maillol szobrászi elhivatottságából vezethetőek le, és a félbehagyott, utolsó szőnyeg után már kizárólag szobrászként tekintett magára.88 Rippl-Rónai művészi elképzelésein azonban jelentősen nem változtatott a szőnyegek tervezése. Saját bevallása szerint: „piktúrájához közel eső szőnyegeket” tervezett.89

85 Lásd: Szentesi Edit: Rippl-Rónai Józsefnek az új országházba szánt kárpitterve. Ars Hungarica 1999. 381-382.

86 Judith Cladel: Aristide Maillol. Sa vie — Son oeuvre — Ses idées. Éditions Bernard Grasset Paris, 1937. 56.

87 Aristide Maillol: A Hullám, 1902 k„ hímzett szőnyeg, Musée Maillol, Párizs.

88 Ursel Berger: „Plus beau qu'un tableau". Les tapisseries de Maillol. In: Aristide Maillol. Catalogue d'exposition. Édité sous la direction de Ursel Berger et Jörg Zutter. Flammarion — Musée des Beaux-Arts de Lausanne, Paris, 1996. 36-37.

89 Rippl-Rónai József emlékezései. Beck Ö. Fülöp emlékezései. Az előszót, jegyzeteket írta, az emlékezéseket és leveleket sajtó alá rendezte Farkas Zoltán. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1957. 89.

Maillol ösztönzésére kapott kedvet e műfajhoz, és mindig is a „dekoratív művészetek” terén tett munkálkodásának alapvető részeként tekintett a tapisszériákra, ám nem Maillol után, hanem mellette haladt, közös inspirá- ciós forrásokból táplálkozva. A találkozási pont kettejük szőnyegművészetében Rippl-Rónai épen maradt főműve, a Vörös ruhás nő volt (48. kép, Id. színes melléklet). Talán közelebb juthatnánk a szőnyegek jelentőségéhez művészi érésében, ha nem csak két mű élte volna túl a milánói magyar pavilon tragikus pusztulását 1906-ban. így csak annyit mondhatunk, hogy Rippl-Rónai kirándult erre a területre, és a szőnyegek pályájának egy fontos, igen érdekes, ám nem alapvető, „sorsfordító” részét jelentik. Ám ez a tény mit sem von le tapisszériáinak művészi becséből. Ahogy Maillol szőnyegeit a korszak legszebb művei közt emlegetik, úgy Rippl-Rónai kevés megmaradt szőnyege is a korszak termésének legjavát alkotja.

33