„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén

mú modellt, de ha Rippl-Rónaiéknak lett volna ilyen, akkor arról nagy valószínűséggel beszámoltak volna a kortársak. Bernáth Aurélra különösen nagy hatást gyakorolt a kaposvári „sárga szoba” „durranó színe”, sőt, az erről szóló leírását azzal a kommentárral zárja, hogy „a sárga szobafal volt az első rezdülés a »modern« életvitelhez”19. (Érdemes hozzáfűzni, hogy a hajlított bútor egy másik hasonló rezdülésnek tekinthető, még dió vagy mahagóni színre pácolva is, hiszen a lényegét tekintve tér el a Róma-villa biedermeier és historizáló bútorokból álló berendezésétől, mind megjelenését, mind technológiáját tekintve.) Ha Bernáth Aurél a sárga szobafal mellett még piros székeket is látott volna, egészen biztosan megemlítette volna - ő is, de nyilván mások is. A piros színű Thonet szék viszont még egy olyan 1911-es képen is megjelenik, amely nem Rippl saját kaposvári bútorait mutatja: a Schiffer-villa pannóján. Nyilván a kompozíció kiegyensúlyozásához van szükség arra, hogy ezek a székek éppen pirosak legyenek, különös figyelmet érdemel a színek finomhangolása a Modelljeim kaposvári kertemben esetén: a két piros szék ellenpontozásául egy-egy apró, ugyanolyan árnyalatú piros pötty, egy-egy piros „kukoricaszem” szerepel a képen: az egyik Lazarine, a másik pedig Anella kalapszalagján. (59. kép, Id. színes melléklet)

A kukoricás korszak képein felizzanak a színek, még az enteriőrök egyes darabjai is megélénkülnek, az erőteljes színek által pedig markáns karaktert kapnak, elegendő itt a kaposvári műteremben 1910-11-ben készült képeket említeni, ahol az idők során ugyan részben nyilván változtak a bútorok, de nem lehetett vörös sem a padló, sem a székek. Az esztergált lába alapján is azonosítható zongora a festményen világosbarna, valójában fekete. (58. kép, Id. színes melléklet)

A színnel folytatott kísérletek betetőzésére az alkalmazott műfajok területén került sor, még ha műfaj váltás tör19 Bernáth Aurél: Feljegyzések éjfél körül. Napló. Budapest, 1976,168-169. pp.

5. Az Ernst Múzeum üvegablaka, Budapest, 1912.

tént is a kompozíció kivitelezéséig: az Ernst-üvegablakhoz készült tanulmányokat a Magyar Iparművészet „Dekoratív festmény egy magyar kastély számára” címmel hozta le színes táblákon 1912-ben. A kompozíciók a Rippl-Rónai által kedvelt motívumokból összeállított variációk: megjelenik rajtuk a két oldalról középen összetalálkozó és a háttérből felsejlő (kastély)épülethez vezető út, a szemben álló és fejét balra fordító nőalak bő ruhában, és persze az aktok.20 A „szelíd fauve” kivitelezett üvegablakán ma is láthatók a piros hajú nőalakok, testük kékeslila, illetve kétféle sárgás árnyalat, a középen álló nőalak ruhája piros, a jól ismerhető parkrészletet színes felhőszerű foltok idézik, egészen az előtérből pedig egy piros koronájú fa nyúlik be a kompozícióba. A színekkel történő kísérletezés ezen a ponton állt meg; ez a merész és kreatív művészi döntés - és eredménye, „az egyöntetű üvegkép színorgiája”21 a korábbiak után még további tanulmányokat is érdemel. (5. kép)

20 Az aktok tipológiájához lásd Berecz Ágnes 14. jegyzetben idézett 2004- es tanulmányát.

21 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélának, 1912. február 14. MNG Adattár, 3651/939.32., idézi: Róka 2002, 290. p.

12