Rippl-Rónai József emlékház Kaposvár, Róma-villa (Kaposvár, 2014)

Rippl-Rónai Emlékház - Kaposvár, Róma-villa

att szömyülködők nemtetszését. - „A színharsogást nyilván mai kedélyállapotom követeli tőlem. Környezetem most ilyen, tehát ilyen irányban hat az is reám. Ilyen színek vesznek körül bennünket újabb kaposvári házamban, s kertemben. Igen megszerettem a skarlátvörös zsálya, s a piros szimpla muskátli mellett a tiszta-fehér színű virágokat, de még jobban a chrómsárga cíniákat. Ennél sárgánál melegebb, hogy nem mondjam, forróbb színt nem ismerek. Ezeket a színeket keresem most, szinte gyűjtöm, lakásomban is, tárgyakon, kendőkön, falakon. A falak színei közt is ezt az egészen világos sárgát szeretem a legjobban. Az egyik oldalán csupa-ablak műhelyem falai ezzel vannak befestve, sőt még ilyen szobában alszom is. Ez a sok szín azután természetesen odakerül a képeimre...” - magyarázta Rippl-Rónai az új dekoratív eljárását.

Az idillikus életet a Rippl-Rónai festmények az idealizáltság magasságába emelték. Az idillt Anella így jegyezte fel a krónikájában: „A Róma-villáról meg kell még említenem, hogy tréfásan egy kis állatkertnek is lehetett volna nevezni. Józsi bácsira jellemző volt, hogy az állatokat nagyon szerette és gyakran szerepeltek a képein. Kedvenc kutyája Flox volt, a gyönyörű vadászkutya... Filoxot már nem nagyon kedvelte, harapós, állandóan mérges kis állat volt, de miután édesanyja kutyája volt - addig dédelgettük, míg nagyon öreg korában egy alkalommal az előszobában lévő pince nyitva felejtett ajtaján a pincébe zuhant... Még egy igen kedves kutyánk volt: Happy. Ez bernáthegyi keverék volt... Volt macska is, néha három-négy is egyszerre, sok baromfi, tyúk, liba, kacsa, gyöngytyúk, pulyka. A tehenek, Tatár a szamár, majd később, amikor homokfutó váltotta fel a kordét, Frici az öszvér is, mind kedvencek voltak. Amikor 1910-ben odakerültem, elcsodálkoztam a gyönyörű színekben pompázó Jankó nevű hímpáva láttán - csak kellemetlen hangjával nem tudtam sokáig megbarátkozni. Ugyanis Jankó vendégbejelentő volt. Mi még nem is sejtettük, hogy vendégeink jönnek, ő már megneszelte a kocsizörgést a hegyi