Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)

Horváth Szilvia: Jegyzetek

Horváth Szilvia

családfa 255. p. Wolfram 1990. 370. családfa (itt név nélkül szerepel Rodelinda), valamint Bóna 1974. 9., ugyanitt írja, hogy Amalaberga, a férje halála után gyermekeivel először Theodahadhoz menekült, majd annak halála után, bizánci fogságba jutva a császár vendégszeretetét élvezte. A témához lásd még Wolfram 1990. 319.; 499. 89. j. 90. j.

393 Itt már 552-es eseményekről van szó. Sirmium és Cibalae között kitört a háború a rómaiakkal szövetséges langobardok és a gepidák között. A langobard király, Audoin fiatal fia, Alboin közelharcba keveredett a gepidák királyának, Turisindnek a fiával, Turismoddal. A cél a gepidákat kiszorítani a sirmiumi területekről. Alboin megölte Turismodot, ettől a gepidák megzavarodtak, és elmenekültek. A csata a langobardok győzelmével végződött. Iustinianus császár hatására azonban “örök” békét kötöttek. A gepidák a Dunától délre eső, 539-ben elfoglalt keletrómai (Salona, Sirmium, Bassiana-terület) területek átadására lettek kötelezve, valamint Alboin Turisind fegyver-fia lett (Vö. a fegyverfiúságról: Kiss 2004. 159. 281. j.) Vö. Bóna 1974. 7-12. Az erre az eseményre vonatkozó forrásokat lásd Dietznél, aki 550/551-re keltezi az eseményeket. Dietz 1987. 51—53.

394 539-ben, Calluc vereséget szenvedett és meghalt a csatában. Plre in. 266.

395 Iordanes ezt a részt Procopiustól (BG 1.7) vette át. Mommsen 1882. 52. A név elírás, itt Mundus magister militumról van szó, aki fia halála után 536-ban kezdett egy elkapkodott csatába a gotokkal Dalmatiában, ahol valóban nagyok voltak a veszteségek, és ő maga is meghalt. Plre iii. 903—905.

396 A gondolat Orosiustól jön. Vö. Orosius 7.33; 7.37. Rohrbacher 2002. 147.

100