Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Romana 194. Mit mondjak még? Hogy a tisztviselők megválasztásakor mily nagy volt a centuriák bölcsessége, vagy hogy a fiatalabbak a consulválasztást illetően kikérték az idősek tanácsát? Mert hát nemcsak arra volt szükség az oly sokszor győzedelmes és rendkívül fortélyos ellenséggel szemben, hogy bátran, hanem hogy megfontoltan is harcoljanak. 195. Visszatérő, és hogy úgy mondjam újraéledő hatalmunk első reménysége Fabius111 volt. O eszelte ki, hogy az Annibállal szembeni új győzelem úgy érhető el, ha nem harcolnak vele. Innen nyerte a Cunctator (Habozó) melléknevet, ami neki új volt, az államnak pedig üdvös. Emiatt nevezte aztán a nép őt a „birodalom pajzsának”. így gyengítette Annibált egész Samniumban, és a falernusi és a gauranusi erdős hegyvidéken keresztül, olyannyira, hogy aki a bátorságtól nem tört meg, a késlekedéstől tönkrement. 196. Ezután Claudius Marcellus vezetésével a rómaiak már a támadásra is elszánták magukat, kézitusát vívtak, és az általa elfoglalt területen, Campaniában vették rá Annibált, hogy oldja fel Nola városát ostroma alól112. Sőt arra merészkedtek, hogy Sempronius Gracchus vezetésével egész Lucanián keresztül üldözzék, és hátba támadják a visszavonuló ellenfelet. Noha ekkor — O mily szégyen! — rabszolgákból álló sereggel harcoltak, mivel a sok gond még erre is rávette őket; ám miután megadták nekik a szabadságot, a rabszolgák igazi rómaiakká lettek. O mily rendkívüli volt az elszántság a mostoha körülmények közepette, a római nép egyedülálló bátorsága és lelkesedése! Amikor úgy sújtottak le a bajok, hogy kételkedni kellett volna Itália sorsa felől is, mégis képesek voltak más irányba is tekinteni. Amikor ugyanis az ellenség már a nyakán volt, Campaniában és Apukában garázdálkodott, és Itákát Afrika közepévé tette, egyidejűleg tartóztatták fel azokat, és küldtek csapatokat a földkerekség különböző részeire is, Szicíkába, Szardíniára és Spaniába. 197. Szicíkát Marcekusra bízták113, és az nem is ákt ellen sokáig. Ugyanis egyeden város legyőzésével szerezték meg a rómaiak az egész szigetet. Végre-valahára meghátrált a nagy és korábban legyőzhetetlen főváros, Syracusae is, jóllehet Archimedes tehetsége védelmezte. A hármas fal, ugyanannyi fellegvár, a márványkikötő és a nagyhírű Arethusa-forrás csak annyira voltak hasznára, hogy szépsége miatt a vesztes város kíméletet nyert. 198. Szardíniát Gracchus szerezte meg114. Nem volt a sziget hasznára népeinek vad természete, sem hegyeinek — melyeket Rettenetesnek neveznek — nagysága. Kegyedenül bántak a városokkal, köztük a városok városával, Caralisszal; olyannyira, hogy ezt a dacos és haláltmegvető népet végül a szülőföldje iránti szeretete révén csendesítették le. 45
