Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Romana 108. A római nép pedig, addig viselte el királya gőgjét, amíg nem párosult hozzá önkény: gyermekeitől pedig végképp nem tudta eltűrni ezt az erőszakosságot. Amikor ezek közül az egyik megbecstelenítette az igen tiszteletben álló hölgyet, Lucretiát, a gyalázattól a matróna fegyverrel tisztította meg magát47; elvették a királyoktól a hatalmat48. 109. A római népnek ez az első korszaka, mintegy a gyermekkora, amikor a hét király uralkodott — amint fentebb elmondtuk —, kétszáznegyvenhárom évig tartott49. Ez idő alatt az isteni szándék oly mértékben váltakozott az emberi tehetséggel, amennyire megkövetelte az állam érdeke és haszna. 110. Mert hát mi hevesebb Romulusnál? Hiszen az ilyen ember feladata, hogy a királyságra törjön. Mi vallásosabb Numánál? Mert úgy kívánta a helyzet, hogy a vad népet az istenektől való félelem megszelídítse. Miért pont Tullus a hadsereg megalkotója? Mert a harcias férfiak számára felettébb szükséges, hogy bátorságukat ésszel élesítsék. Miért pont Ancus az építkező? Hogy a várost telepítéssel terjessze ki, híddal kösse össze, és fallal oltalmazza. 111. No és Tarquinius kitüntetései és hivatali jelvényei távozása folytán mekkora megbecsülést hoztak az első népnek? Mire szolgált a Servius által bevezetett census? Hacsak nem azt, hogy a római állam megismerje önmagát. Végül pedig magának Superbusnak a kíméletlen uralma sem volt hiábavaló, sőt neki volt a legtöbb haszna. Mert így történt meg, hogy a jogtalanságoktól felháborodott népben feléledt a szabadságvágy. 112. Miután megszüntették a királyi uralmat, a consulok infuláira (gyapjúszalag) bízták magukat50, akik évente ketten kormányozták az államot. A következő évben pedig mások követték őket, és tudták magukról, hogy csak egyetlen évig állnak a nép élén; tehát úgy cselekedtek a polgárok irányában, ahogy kívánták, hogy később velük szemben is bánjanak. 113. Ezek sorjában egészen Augustus császárig tartották meg előjogaikat, kilencszáztizenhatan voltak négyszázötvennyolc éven keresztül. Ugyan kilenc évig nem voltak consulok, addig a néptribunusok51 alá tartoztak, négy évig pedig bírák sem voltak52. 114. Ugyanis a királyok elűzése után egy évig ötnaponként a senatorok közül egyvalaki irányította az államot. Ezt követően pedig, miután consullá tették Brutust és Collatinust, az előbb említett években sorban, egészen Pansáig és Sergiusig53 tartották fenn a hivatalt. 115. Az összes consulnak a nevét és tetteit, akiket összeírtak, mellőzöm, mert én magam idegenkedem tőle, számodra pedig, aki olvasod, unalmas lenne. Továbbá — miután előzetesen megvizsgáltam — kihagyok sok 29
