Transzparencia. Borkovics Péter, Gáspár György és Sipos Balázs üvegművészek kiállítása (Kaposvár, 2013)

Géger Melinda: Transzparens formák

parenci-a

Műhelyében az üveg hideg megmunkálásával is foglalkozik: gondos munkával és aprólékos kézműves eljárással készíti kisszériás műveit.

Művészi munkásságának középpontjában kezdetektől figurális szobrok állnak. Csaknem valamennyi kettős funkciójú szobormű, amely sajátos átmenetet képez a korábban is készített használati tárgy és az autonóm plasztika között. Sipos Balázs alapképletként a tárolóedény formanyelvét alkalmazta, amikor üvegszobraiban a külső forma és belső, rejtett világ, a tudott és látott, a látszat és valóság kapcsolatát, ugyanakkor ellentétét elemzi. Tárgyain a pozitív és negatív kettőse együtt, egymásba rejtve jelenik meg a szemlélő előtt. Az elrejtett információ titka azonban mindig feltárul: a plasztika egyes részein vékony, másutt vastag, öntött és csiszolt üvegformák különböző fénytörése rajzolja meg a formába rejtett belső, negatív alakzatot. Sipos az üveg transzparenciájának maximális felhasználásával teremt egy új nézőpontot, amelyben az ellentétek egységként, egymást feltételezve jelennek meg.

E művészi koncepció legelső változatai a Siesta sorozat három darabjában fogalmazódtak meg. Ezekben a plasztika felső, pozitív rétegét egy heverő állat részlegesen megmintázott teste alkotja, míg az alatta lévő egység, az átlátszó hasábformába zárt negatív tömeg egy gyűrt drapériát jelenített meg. Ezt az ötletet fejlesztette tovább a következő években, amikor már funkcionális értelmet is adott a két elkülönülő plasztikai egységnek.

Sipos Balázs néhány alakra komponált, jellegzetesen leegyszerűsített világot teremtett, ahol a plasztikák mindig egy váratlan,

meglepetésként ható groteszk játék szereplőiként vagy elszenvedőiként bontakoznak ki. Jórészt nőket, esetleg állatokat mintáz. Tömbszerű, gyakran hengeres formájuk, bizarr arányaik a létezés elemi, primitív megnyilatkozásai. Valamennyien statikus, gondolat nélküli, bumfordi alakok, semmiféle érzelmet nem mutatnak. Szinte animális, passzív létezésre kárhoztatottak, tárolóedényként a szó szoros értelmében „egy ügyűek”: hasonló a Bosch- képek boldog önfeledtségben leledző alakjaihoz. Sipos Balázs képi világát nagyban befolyásolhatta a flamand festő abszurd világa. Groteszk történeteiket a művész a lehető legtermészetesebben, adja elő, a néző számára magától érthetődő módon teszi elfogadhatóvá, legyenek embert elnyelő kutyák vagy egymásba bujtatott lények. Az apokalipszis azonban ezúttal elmarad, helyette megmarad egy olyan sivár állapot, ahol az ember fizikai létezése a vegetáció szintjén megnyilatkozó „jólét". Sipos Balázs gondosan megformázott alakjainak lényegi alkotórészét képezi ez a sajátos képi humor. Játékos kedvű asszociációkban testet öltő alakjait egyidejűleg övezi irónia és szeretetre méltó báj.

A kaposvári kiállításra összegyűjtött anyag három különböző koncepcióban mutatja be az üvegben rejlő formálás lehetőségét, egyúttal teljes képet ad a három művész pályájáról és életművéről is.