Transzparencia. Borkovics Péter, Gáspár György és Sipos Balázs üvegművészek kiállítása (Kaposvár, 2013)
Géger Melinda: Transzparens formák
végtelenségig tágítható rendszerré, architekturális egységgé. Borkovics ezredforduló éveire tehető „korai" műveiben a geometrikus formák gyakran a természeti világ sajátosságait mutatták. Az élővilág jellegzetes organizmusai asszociatív módon öltöttek bennük testet még akkor is, ha a művész amorf formával dolgozott. A rovarvilág, a vegetáció, a fodrozódó hullámok, megkövült szivacsok, kagylók, a méhkaptár lépkazettái - minden számba vehető forma ihletőként szolgált számára. Alapegységeit az eicseppenő olvadt massza vagy éppen a meleg állapotában kihúzott üvegszál egymásba kötődő rostjai, pálcikái, összeolvadó hullámvetődései, tehát a képlékeny állapotában rögzülő üveg adta. E világ alapvetően organikus szabályok alapján szerveződött. Az élő, sérülékeny üvegorganizmusok gyakran ellentmondtak a forma nehézkedésének, és felfelé irányuló, vertikális irányú mozgásokkal és a sziluettszerű megjelenéssel voltak leírhatók. Az utóbbi években szigorúbbá vált a művész plasztikai világa. A korábbi törékeny, légies természetvíziókat szabályosabb formákba összegződő, súlyosabb geometrikus képletekkel váltotta fel. A kompozíciók korai elvét követve plasztikái ezúttal is részelemek szabályszerű ismétlődésével formálódnak szabályos, hasábszerű struktúrává. Majd a rendszerré szerveződő növekedés után Borkovics a kiépülő rendet váratlanul megbontja: egy külső beavatkozás nyomán torzulásokat, tágulásokat és szűküléseket idéz elő. A transzparens üvegformák belső formaritmusai látványosan deformálódnak, horpadásokkal, csavarásokkal, elcseppenésekkel a felbomlás, átstrukturálódás folyamatai indulnak el. Ily módon a munkák magukba fagyasztva őrzik keletkezésük és átalakulásuk folyamatát: egyfajta archeológiái leletként a forma lázadásának megfagyott gesztusává, egy drámai történés dokumentációjává válnak. Borkovics lassan kibontakozó, növekvő üvegplasztikáiban a mai napig is maga az élet mozog. Gáspár György Míg Borkovics Péter üvegplasztikái egy mikrovilág alapegységeinek történéseire reagál, Gáspár György kozmikus dimenziókba foglalja képi világát. Mára sikeres hazai pályafutásán túl komoly nemzetközi elismertségben is részesült: egyike a világ legjobb negyven üvegművésze közé rangsoroltaknak. Művei alapvetően geometrikussá redukált plasztikai formák, és sajátos átmenetet képeznek az ipari tárgytervezés, a képzőművészet és építészet között. Gáspár korai hasábformái mérnöki pontossággal megszerkesztett toronyképzetek voltak, amelyet a hidegen megmunkált, csiszolt és ragasztott üvegsíkok szoros
