Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
4. Mezőgazdasági erőgépek - 4.5. Új erőgép, a traktor
Király István Szabolcs bilitási gondokat. A szakemberek ezért azt tanácsolták, hogy „a benzines gépeket nem kell félretenni', illetve: „ha új gépeket vesznek, az petróleumos legyen". Nem lehet véletlen, hogy 1925-ben az 549 szántógép szerelvényből csupán 30 volt szívógázüzemű. Ezek többsége a MÁVAG kétgépes Astra generátorával működött. Az egygépes rendszert az önjáró Rába motoreke képviselte. Tehát a szívógázmotorok elsősorban a stabil üzemben váltak általánossá. Dr. Potocky Rezső szerint: „szívógázmotor minden faluban akad egypár.” (Köztelek 1923) A ritkuló traktorbemutatók egyikéről kapunk fontos információkat a Köztelek rovarvezetőjétől. A Vas megyei Ölbőn 1933 szeptemberében mutattak be egy szívógázüzemre átalakított Case traktort. A gyertyán és kőrisfa keverékkel üzemelő gázgenerátor kát. holdanként 25 kg (44 kg/ha) fát égetett el. A kisméretű és meglepően kis súlyú (90 kg) generátort 40-60 percenként kellett feltölteni. Az átalakítás mintegy 1300 P-be került. A traktor teljesítménye csupán 10%-kal volt kisebb, mint a petróleumüzemnél, a megtakarítás 70%-os volt (Köztelek 1933). Az adatokat túlzónak tartjuk. Tehát a szívógázmotor a traktorüzemben nem tudott elterjedni. Hitelt érdemlőnek tekinthetjük Rothmeyer megjegyzését: „...a traktorhoz megfelelő gázmotorral még kísérleteznek, csupán néhány dolgozik Magyarországon". Külföldön is elsősorban az állandóbb teljesítményt igénylő autóbuszoknál és teherautóknál teijedt el a fagázas üzem. Hazai kísérletekről Ordódy János is beszámolt (Köztelek 1938). A háborús idők gazdasági állapotát jelzi a szívógázmotorok hirdetése kukoricacsutka tüzelésre. A hazai traktorparkot a sokféle típus jellemezte. Nálunk a kifejezetten csak szántás céljára készített motorekék nem terjedtek el. 1935-ben a traktorok 4,3%-a tartozott csak ide (W. D. Stock). Németországban, 1926- ban a traktorok 30%-a, kb. 3000 db volt motoreke. A traktorok száma itt 1925 és 1939 között négyszeresére emelkedett (7400-ról 30000 db-ra).270 Hazánkba több olyan traktor is került, amelyek nem mindenben feleltek meg a magyar viszonyoknak. Barsch Ottó írta: „Olcsó tömegcikkel árasztják el sajnos Magyarországot, amelyet nagyrészt Amerikából küldenek át hozzánk... rendszerint kiderül az első, vagy legkésőbb a második esztendőben, hogy feltűnően nagy az üzemanyag fogyasztásuk, a javítási költségük. ”271 A szerző az angol, német, olasz benzinüzemű gépeket megbízhatóbbnak tartja, igaz azok drágábbak is. A nagy kínálatból a technikailag felkészületlen gazda nehezen tudott választani. Az 1920-as évek második felében gyakran témája a Köztelek gépészeti rovatának a: „milyen traktort válasszunk?" K. Herdliczka Ernő, Kund Ede, Rothmeyer Imre hozzáértő, korrekt válaszai megkönnyítették a döntést. Dr. Szabó Gusztáv az OMGE műszaki bizottságának elnöke (műegyetemi tanár) a traktorok megítélésénél a következőket tartotta fontosnak:- a motorfordulatot regulator szabályozza,- a légszűrés intenzív legyen,- a hengerperselyek cserélhetők legyenek,- a kenés szivattyús legyen, és a vízhütés is,- a traktor zárt erőátvitellel és golyóscsapágyazással rendelkezzen,- a teljesítménynél a vonóhorog-teljesítmény a fontos és nem a motorteljesítménye.272 Elsősorban az előbbi szakemberek kitartásának köszönhető, hogy 1923 őszén a műegyetem mezőgazdasági géptani tanszékéhez kapcsolva a hivatalos mezőgazdasági gépkísérletek megindulhattak. E vizsgálatok laboratóriumi mérésekből és szántóföldi próbákból álltak. 1926-ig 13, 1929-ig 26 különböző gyártmányú traktor vizsgálatát végezték el tudományos szempontok alapján. Fékpadi mérésekkel állapították meg a motor tartós és maximális teljesítményét, a fajlagos fogyasztást. A részmérésekből megrajzolták a motor teljesítmény- és fogyasztási görbéjét. A szántóföldi próbán mérték a vonóhorog-teljesít76
