Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
4. Mezőgazdasági erőgépek - 4.1. Állati mozgatású hajtóművek (járgányok)
Király István Szabolcs 4.1. Állati mozgatású hajtóművek (járgányok) A civilizációval együtt járó emberi munkaerő kímélése és növekvő hiánya, illetve a nagyobb teljesítmények iránti szükséglet az állati izomerő intenzívebb felhasználását igényelte. Kezdetben pl. a malomkő forgatását közvetlenül a hozzáerősített vonórúd segítségével működtették az állatok. A középkorban, a bányászatban és a szárazmalmoknál terjedt el a taposókerék illetve a taposótárcsa, majd a 19. század elején a körjárgány és a taposójárgány. Míg a körjárgánynál vonórúddal körbejárva forgatták az erőgépet (vö. Hummelauer gépét), a többieknél az állat egyhelyben volt kénytelen működtetni a tárcsát vagy a végtelenített hajtóművet. A stabil, fából készült taposótárcsa, a körjárgány méretével ma is feltűnést kelt. (Hasonlót látni a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban s a Soproni Várostörténeti Múzeumban.) A kb. 25 fokban álló tárcsa átmérője 4-6 m volt, nagy teret igényelt (a köijárgány forgóterületének átmérője 6-10 m), az állatok hamar megsérültek. A stabil, gyakran két szintre épített köijárgányt a 19. század közepétől szorította ki a mobil, teljesen vagy jórészt vasból készült mobil járgány. A stabil járgányok felső (pl. a magyaratádi, az alcsúti) illetve alsó meghajtással (pl. a lengyeltóti) készültek. A felső meghajtású gépek fordulatszáma a felesleges nagy súly mozgatása miatt erősen ingadozott, ezért a lovakat gyakran cserélték (1-1,5 óránként). A járgányok építésénél arra kellett törekedni, hogy a hatékony cséplés érdekében a dob fordulata 900 felett legyen percenként. A drága, rövid élettartamú stabil járgányokat az 1850-es évektől szorították ki a mozgatható típusúak. Hazánkba főleg Angliából és Németországból hoztak be járgányokat (Garrett, Barrett, Eckert stb.), de rövidesen hazai gépészeink is készítenek - az előbbiek mintájára s 200-500 Ft-ért hirdették.191 A helybenjáró, vagy tipró járgány („mozdony”) az amerikai szeges cséplőgépekkel került hazánkba.192 A körbeforgó rendszerű járgányokat a fogazat alakjáról hengerkerekes, kúpkerekes, csigakerekes, bolygókerekesnek nevezték.193 A hajtómű kardáncsuklók, tengelyek (esetleg lapos szíj) közbeiktatásával hajtotta meg a cséplőgépet vagy más munkagépet. (Pl. az állattenyésztés kisgépeit, fűrészt stb.) (34. ábra: Harangjárgány). 34: ábra: Harangjárgány 62
