Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
3. A szántóföldi növénytermesztés fő folyamatainak gépesítése a fejlett országokban és hazánkban (munkagépek) - 3.4. A cséplés
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE A búza iránti növekvő kereslet változást sürgetett a cséplés ősi módján. Az első próbálkozások a cséphadaró munkáját utánozták. 1636-ban Van Berg szabadalmaztatott egy cséplőgépet. A kézi erővel hajtott tengely forgattyúcsapjaira hadarókat szereltek.131 Fester Ditrich Christian 1761-ben 12 hadaróból álló gépet szerkesztett. A kézi hajtású szerkezetet kerekeken lehetett a szérűn szállítani.132 A fejlődés következő fázisát az jelentette, amikor a kévéket rakták a hadarok alá. A Nemzeti Gazda egy francia cséplőgépet mutat be, amelyet 2 ember hajtott, egy fő a kévét rakta az asztalra, egy fő a kalandok (hadarok) alá tolta (etető), egy fő a kicsépelt szalmát távolította el. A gép 80 db kalandból állt, amelyeket vastengelyre erősítettek. A cséplőtér mögött egy kb 2x2 m-es lejtős asztalt helyeztek el, amelyet falécekből készített rosta takart. A szerkezet napi teljesítménye 80 zsák gabona volt.133 (Jellemző, hogy amikor ez a tudósítás napvilágot látott (1817) Angliában már stabil gőzgépekkel hajtották meg a cséplőgépeket.) Jelentős állomása a cséplés technikatörténetének Michael Menzies 1732. évi szabadalma.134 Az eddigi emberi erőt a víz energiája pótolta. Ezt az energiát már évszázadok óta alkalmazták a malmok meghajtására, cséplésre való felhasználása tehát kézenfekvő volt.135 A 19. század elején vízzel hajtott cséplőgépek épültek Skóciában, Németországban és Ausztriában.136 Ezek a cséplőgépek azonban már minőségi változást jelentettek a kalandos gépekkel szemben, mégpedig azzal, hogy a gabonából a szemet dob és kosár alkalmazásával nyerték. A cséplőgép is nemzetközi alkotás.137 Azt ma már nehéz eldönteni és kideríteni, hogy a cséplésben forradalmi változást hozó dob és kosár alkalmazása kinek az ötlete volt. Az azonban bizonyos, hogy az első igazán sikeres cséplőgépet a skót Andrew Meikle építette 1786-ban. {„it is clear that the first successful machine embodiing it was built in 1786. by Andrew Meikle of the East Lothians of Scotland. ”)138 Amerikában az első gyakorlatban alkalmazható amerikai cséplőgép Hírem és John Pitt nevéhez fűződik (1836).139 A szeges dobbal felszerelt gép általánosan elterjedt Európában is, főleg a kisebb birtokon, egyszerűsége, olcsósága és kis erőszükséglete miatt.140 A kézi szeges cséplőgép napi teljesítménye 400-500 kéve - a gabona nemétől függően 800-1500 kg - tisztítás nélkül, amely a cséphadaróval szemben tízszeres teljesítményi jelent. Ezek a gépek kis átalakítással, járgánnyal is meghajthatok voltak.141 A cséplés sokszor hónapokig tartó munkáját nyomtatással igyekeztek lerövidíteni. Ehhez leggyakrabban patkolatlan lovakat, vagy ritkábban ökröket használtak. E cséplési mód teljesítményét az alkalmazott állatok száma, a hajtótechnika, a kéveágyások formája, mérete stb. határozta meg. A kétlovas nyomtatásnál a napi teljesítmény 450-540 kg, a négylovasnál 900-1080 kg. A nyomtatással az egy főre jutó cséplési teljesítmény megkétszereződött. A nyomtatók a hozamtól függően az elcsépelt termény 8-12-ed részét kapták.142 A kézzel és nyomtatással kicsépelt terményt tisztítani kellett. A magtisztítás ősi módja a szórás volt. A szél a magnál könnyebb részeket - por-pelyva, törek, aprómag stb. - elfújta. A könnyebb mag, a törött mag a szóróhoz közelebb, az egészséges a szórótól távolabb esik le. A nehezebb, érettebb magot használták vetéshez.143 A tisztítás hatékonyságát fokozó rosták, szelelők elteijedése a piacra való termeléssel van összefüggésben. Csorba József 1857-ben még azt írja Somogy megyéről: „...ön szükségén túl termeszt gabonát minden földbirtokos, kinek 300-500 holdnyi birtoka van. a nagyobb uradalmak évenként 3-5-10 ezer mérő gabonát is adnak el, ügyelnek a gabona tisztaságára és acélosságára...”144 Az 1870-es évek gabonaválsága még nagyobb igényt támasztott a tiszta gabonával szemben. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1882-i jelentésében olvashatjuk: ,JFő baja gabonakereskedelmünknek már az is. hogy kénytelenek vagyunk pl. csak 1000 mm (mázsa. 100 t) egyöntetű, egyfajtájú búzát szállítani, amely tisztaságot, kifogásolhatatlanságot illetőleg az amerikaival a versenyt kiállíthatná.”145 Az első rosták fából készültek, s különböző méretűek voltak. A memyei uradalom 1835. évi leltárában a négy fajta rostából csak egy készült fémből, az 1846. évi 49
