Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
11. Mezőgazdasági gépek gyártása
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 11. Mezőgazdasági gépek gyártása A magyar mezőgazdaság két világháború közötti időszakának gépgyártása kapacitását tekintve túlméretezetté vált. A hazai piac beszűkülése - amely egyrészt a jelentős területvesztés következménye, másrészt a vásárlóerő hiánya - a kivitel túlsúlyát eredményezte. A gazdasági világválság, a felfelé ívelő szakaszt megtörte, amelyet már csak a második világháború előtti évek gazdasági fellendülése enyhített. Ebben az időszakban is a kispesti HSCS RT, a mosoni Kühne RT, a pesti EMAG RT, valamint a MÁVAG voltak a legjelentősebb mezőgazdaságigép-gyártók. Főbb profilja mellett továbbra is gyártott mezőgazdasági gépeket néhány fővárosi és vidéki (Szombathely, Törökszentmiklós, Kecskemét, Miskolc, Pécs...) ipari üzem. Ennél kisebb vállalkozások is próbálkoztak egyszerűbb mezőgazdasági eszközök előállításával, de ezek inkább javító, karbantartó műhelyek voltak. A traktorok megjelenése a 20-as években korszerűsíthette volna a hazai mezőgazdasági termelést ( ami a fejlett országokban meg is történt), de a fizetőképes kereslet hiánya ezt nem tette lehetővé. Ezen az állami traktorvásárlási akciók sem segítettek, mert a 20-as évek második felében csupán az új traktorok mintegy 10%-át tudták így értékesíteni. Az összesen mintegy 7200 db traktor (1935) ekkor még nem képviselt érdemi vonóerőt (3-5%), ezt még a fogatoknak kellett biztosítani. A mezőgazdasági gépgyárak háborús veszteségeinek pótlása, a károk enyhítése miatt a termelés beindítása szó szerint életbevágó volt. A mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen vonóerő biztosítása lett a legfontosabb teendő. Erről már az 1. fejezetben szóltam, további elemzést a nagyobb hazai mezőgazdasági gépgyárak bemutatásánál fogok adni. Az 1946/1948-as politikai küzdelmek meghatározták a mezőgazdaság jövőjét is; a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és ezeket kiszolgáló gépállomások a nagyüzemi termelés irányát, így a gépgyártás jellegét, annak gyártmányszerkezetét is kijelölték. 1949-től hosszú ideig már csak döntően nagyüzemi erő- és munkagépek gyártása maradt napirenden. A mezőgazdasági gépgyártás fejlesztését az 50-es években a termelőszövetkezetek számának bizonytalan alakulása (1953, 1956) is befolyásolta. Az MDP 1956. július 18-20-i ülésén - összefüggésben a második 5 éves tervvel - a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából fontos feladatokat, célokat tűzött ki, amelyek a belterjesség irányába hatnak. A gépesítés területén a hazai traktorgyártásnak három alapvető géptípusra kell koncentrálnia:- nehéz lánctalpas traktor,- univerzális traktor,- maga-járó gabonabetakarító-gép. Az univerzális traktorokhoz függesztett, félig függesztett munkagépek gyártásáról is gondoskodni kellett. E politikai döntés eredményeként az 1956. szeptember 2-án meg325
