Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
3. A szántóföldi növénytermesztés fő folyamatainak gépesítése a fejlett országokban és hazánkban (munkagépek) - 3.1. A talajművelés
Király István Szabolcs vasból készült ekevázát.54 Ettől kezdve Angliában a fogatos ekék korszerűsítésében - a többtestű ekék előállítását kivéve - lényeges változás nem történt. A gőzgép talajművelésben való alkalmazása azonban teljesen új találmány, amely Angliából indult el világhódító útjára. A gőzeke-szántást a belterjesebb gazdálkodás, a mélyebb talajművelés igénye hívta életre.55 Az 1730-as és 1740-es években a német földeken leggyakrabban alkalmazott eke az ún. ónémet mezei eke (Altdeutscher Landpflug) volt, fából készült, sík kormánydeszkával, de a csoroszlya és az ekevas fémből készült. Ez az eke az, amelyet közel egy évezrede szinte változatlan formában használtak, mert könnyen és olcsón készíthették el, illetve javíthatták; tűrhető munkát végzett. Hátránya, hogy aránylag kis mélységben dolgozott, nem megfelelően forgatott, és aránylag nagy vonóerőt igényelt, nehezebb talajoknál 4-8 lovat vagy ökröt. Small ekéje volt az amelyet Thaer Möglinbe hozatott azzal a céllal, hogy azt alaposan tanulmányozzák és a helyi viszonyokra alkalmassá tegyék. Tapasztalataiból született a Beschreibung der nutzbarsten neuen Ackergeräthe” című művének 1. füzete.56 Thaer részletesen elemezte az eke felépítését (8 rézkarccal illusztrálva), az ekére ható erőket, a szántás sebességét, s a vezetés technikáját mivel ún. lengő ekéről volt szó, amelynek irányításához nagyobb gyakorlat kellett, mint az ún. talyigás ekéhez. Hangsúlyozta, hogy a gyárilag előállított skót ekék egyformák: Jeder fertige Pflug genau passen muss...” nem úgy, mint a németeknél. A skót majd angol mintára készült ekék tömegesen terjedtek el Eszak-Németországban. A brabanti, flandriai ekék közvetlenül jutottak Dél-Németországba, ahol jótékony hatással voltak az ekék korszerűsítésére. J. N. Schwerz miután átvette a hohenheimi tanintézet igazgatását (1818) Württembergben saját műhelyt állított fel, ahol a brabanti ekék mintájára készítették az ekéket. Ezeket hívták hazánkban hohenheimi ekéknek. A folyamatos korszerűsítésnek köszönhetően az ekefej öntöttvasból készült, a kormánylemezt préselték. A késes csoroszlyát pánttal erősítették a gerendelyhez. Ebben a fejlesztésben részt vett H. W. Pabst is, aki később a magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik úttörője lett.57 A hohenheimi lengő ekét talyigával egészítették ki.58 (6. ábra: Hohenheimi (Schwerz-féle eke) A modem dél-német eke kialakítására közvetetten hatással volt az ún. Grignon-i eke is. Mathieu de Dombasle 1820-ban alapította a Roville-i Mezőgazdasági Intézetet Nancy mellett, amelyhez 1824-ben egy ekekészítő üzemet csatoltak. Dombasle irányításával a flandriai minta alapján saját konstrukciót fejlesztettek ki, amelyről - Smallhoz hasonlóan - ő is beszámol. („ Theorie de la charrue”). A Dombasle-féle ekét a Grignon-i ekekészítő iskolában továbbfejlesztették, s az 1855. évi Párizsi Világkiállításon be is mutatták. 30
