Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
Király István Szabolcs tak országos hatáskörű (IKR, KITE) és regionális rendszerek (KSZE, BKR, GITR stb.). Kezdetben általában egy állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet működtette a rendszerközpontot, saját részeként, önelszámoló egységeként, majd néhányan (IKR, BKR.) önálló vállalattá alakultak. A növénytermelési rendszerek horizontális integrációk, vertikális integráció az állattenyésztési rendszerekre jellemző, illetve azok egy részére (takarmánytermelés - állattenyésztés - állati termék-feldolgozás). A rendszerközpont és a taggazdaság között kölcsönösen előnyös kapcsolat, komplex termelési-gazdasági kooperáció van. A rendszerközpont a szolgáltatásaiért (a termeléstechnológia, gépek biztosítása (lízing); szerviz, alkatrészellátás, terméktárolás, értékesítés megszervezése, szakmai továbbképzések stb.) kapott ellenértékből tartja fenn magát. A gazdaságok többsége a 80-as évek elején legalább egy rendszernek tagja volt, de nem kevesen egyszerre többnek is.292 A termelési rendszerek eredményességét, hatékonyságát, mint már említettem, az egész népgazdaságot érintő gazdasági megszorítások fékezték. A szakemberek azonban más akadályozó tényezőre is felhívták a figyelmet. Fontosnak tartották többek között a közgazdasági szemlélet kialakítását, erősítését, különösen a termelőszövetkezeteknél, ahol a számviteli szakemberek ellátottsága igen gyenge, a közgazdasági jellegű munkának nincs tekintélye.293 Többen úgy látták, hogy nem eléggé tisztázottak az érdekeltségi viszonyok a gesztorok és taggazdaságok között, az adatszolgáltatás minőségét is javítani kellene, de a szolgáltatások színvonalát is. A taggazdaságok sérelmezték, hogy a gesztorok a termeléshez szükséges - általuk beszerzett - anyagokat jelentős felárral forgalmazzák tagjainak, a rendszeren kívülieket kizárják ezekből. Ugyanakkor a külkereskedelem monopo- lizálása jelentős hátrány a rendszergazdáknak, mert az túl bürokratikus és rugalmatlan, de még a hazai gyártókkal való közvetlen kapcsolat felvétele is akadályba ütközik. (Pl. a rendeléseket egy évvel a felhasználás előtt fel kell adni, azok teljesítése pedig mind időben, mind mennyiségben bizonytalan.) A források és a tapasztalatok azt igazolják - Vö.: 3. és 4. fejezet hogy a mezőgazdasági alaptevékenység jövedelmezősége romlott. Nem véletlen, hogy a rendszerek az alaptevékenységgel összefüggő szolgáltatások bővítését célozták meg, hogy bevételeiket szinten tartsák, növeljék. Jó példa erre a Rába MVG és az öt legnagyobb termelési rendszer együttműködése a Rába termékeinek szervizelésében, az alkatrészellátásában. A hazai mezőgazdasági gépesítés minőségi változását a nagyobb termelési rendszerek példáin mutatom be. Közismert, hogy a Bábolnai Állami Gazdaság volt az első, amelyik az iparszerű termelést bevezette a mezőgazdaságba. (IKR) Már a brojlercsirke és a tenyésztojás termelésénél is az amerikai példát követték. Logikus lépés volt, hogy az abraktakarmányt biztosító kukoricatermelést is egy zárt technológia szerint alakítsák ki, szintén amerikai licenc alapján. Ez az eddig nem tapasztalt koncentráció egy teljesen más szemléletet követelt meg a termelés minden részvevőjétől. Úttörő munkájukat számos akadály nehezítette, még akkor is, ha tevékenységüket a legmagasabb szintű gazdaságpolitikai döntések segítették. Az IKR-t, mint önálló vállalatot, 1973 márciusában 35 állami gazdaság és 41 mező- gazdasági termelőszövetkezet alapította. A vállalat ekkor 126 ezer hektáron termelt kukoricát, majd ágazattársítás keretében - a szükséges vetésváltás miatt, kalászos gabonát is - így a 80-as években a vetésterület meghaladta a negyedmillió hektárt. A Bábolnai Állami Gazdaság gesztorságával működő vállalat a nagyobb kukorica termésátlag és a gazdaságosabb termelés érdekében az addigi hazai és külföldi (főleg amerikai) tapasztalatok alapján biztosította: 300
