Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
8. Mezőgazdasági erőgépek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 35. táblázat: Mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére álló fogatok száma 1980-ban Fogatok száma/db Összes fogatnap Egy kettes fogatra jutó fogatnap Fogatmunka költ - sége fogat/nap; Ft Állami Gazdasás 1510/11 fogat/ÁG 338240 224 269,Ms.Tsz. 16144/12 fogat/tsz 2986640 185 362,Forrás: Mgi Stat. Évkönyv 1980, 1985. KSH, Budapest, 1981. 1986. (A fogatok 4400 db egységtraktort helyettesítettek, többségüket az állattenyésztő telepeken használták.) Az erőgépek közül a tehergépkocsik kihasználása jelentősebb volt, a 60-as években gyakran haladta meg a 300 ledolgozott műszakot, de a teljesítmények növelésével ■- hasonlóan a traktorokhoz - a műszakok száma folyamatosan csökkent. A mezőgazdasági termelés eredményei hatással voltak a termelőeszközök ellátásának javulására, amelyet a nemzetközi kooperációk is segítették. A 70-es évek végén már elegendő gép állt rendelkezésre - ha nem is minden igényt kielégítően — de az egyre növekvő arányú cserékhez hiányzott a saját forrás. A gazdaságok többsége a viszonylag alacsony áruk és univerzális jellegük miatt a kis- és közepes kategóriájú traktorokat vásárolták, az MTZ és Zetor típusokat. A gépberuházások ütemét azonban több tényező együttes hatása lassította. így az ártámogatások megszűnése 1983. januárjától, az általános forgalmi adó bevezetése 1988-tól, az ipari anyagok árnövekedése következménye, hogy a gépek ára 1981 és 1987 között 2-72%-kal emelkedtek. így pl. az MTZ-550-es traktor 117,7 ezer Ft-ról 208,7 ezerre (77%); az SZK-5-ös arató-cséplő gép 285,6 ezerről 557,5 ezer Ft-ra (95%) emelkedett. A gondot immár nem a kínálat okozta, hanem a fel- vásárlási árak alacsony volta, mert az üzemi szintű gépberuházások forrása jellemzően a megtermelt áruk értékesítéséből származott. így pl. 1981 és 1988 között a búza felvásárlási ára 16%-kal, a kukoricáé 22, a cukorrépáé 7, a napraforgóé 3,0, a burgonyáé 92%- kal emelkedett. Az 1988-as mintegy 7%-os árcsökkenés - ami a szocialista országokból importált gépeket érintette - után 1989-ben újabb 15%-os növekedés következett, ez a szocialista gyártmányokat érintette, a tőkés beszerzésűeknél 5-30%-os emelésre került sor. Mindezek ismeretében nem meglepő az erő- és munkagépek növekvő amortizációja. Míg a 70-es évek végén a nullára leírt traktorok aránya elérte a 23%-ot, 1986 év végén már meghaladta a 48%-ot. Különösen magas volt a 21-40 kW teljesítményű traktorlépcsőbe tartozók, így pl. az MTZ-50-esek 78%-os amortizáltsága. A 41-75 kW-os csoportba soroltaknál ez az arány 43%-os, tehát ekkorra hányaduk volt 7 évesnél idősebb. A tehergépkocsik és a kombájnok tekintetében ez a kép kedvezőbb, mert a 7 évesnél korosabb erőgépek aránya 24-25%-os. Az erő- és munkagépek nagymértékű értékcsökkenése több szempontból is negatív hatású. Rontja az üzembiztonságot, a teljesítménykapacitást mintegy 30%-kal csökkentette a 80-as évek közepétől. E gépek üzemben tartása növeli a ráfordításokat - de emelkedtek a munkabérek, az üzemanyagok, az alkatrészek stb. árai is. A nullára leírt gépek már nem képeztek amortizációs alapot, ami egyébként sem lenne elég az állóeszközök egyszeri pótlására sem. A csökkenő teljesítmény egyre kevésbé teszi lehetővé a munkák optimális időben való teljesítését és nehezíti a mezőgazdasági munkaerő csökkenéséből adódó feladatok megoldását.287 Megfigyelhető, hogy az alaptevékenységen kívüli tevékenység gépeinek életkora kevésbé nőtt, mert a gazdaságok többsége e jövedelmezőbb vállalkozásaikba fektették be a még egyáltalán mobilizálható tőkéjüket, ami itt a gépállomány színvonalának erőteljesebb emelkedésében is megnyilvánult. A krónikus forráshiány alternatív - külső 293
