Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
8. Mezőgazdasági erőgépek
Király István Szabolcs Az állami gazdaságok traktorainak fajlagos motorteljesítménye (kW/tr) mindvégig meghaladta a tsz-ekét, de a különbség a 80-as évek végére kiegyenlítődött. A legintenzívebb emelkedést a 70-es évtizedben figyelhetjük meg (Vö.: 30. táblázat): 30. táblázat: traktorok fajlagos motorteljesítménye Ev Állami gazdaság (kW/tr.) Termelőszövetkezet (kW/tr.) 1960 24,0 22,73 1970 35,8 33,18 1980 56,4 54,7 1985 63,9 63,5 Forrás: Mgi Adattár III. KSH, Bp. 1980; Mgi. Stat. Évkönyv 1980. 1985. KSH, Bp. 1981. , 1986. A magasabb fajlagos teljesítmény tette lehetővé többek között azt is, hogy az állami gazdaságok területegységre jutó összes gépi munkája is meghaladta a tsz-ekét. (Vö.: 22. melléklet). Bár a táblázat az összes gépi munkát [tehát a traktorokon kívül a tehergépkocsikét, a maga-járókét (ezen belül kiemelten az arató-cséplőgépekét) is] mutatja, ez utóbbiakkal való fajlagos ellátottsága is kedvezőbb az állami gazdaságoknak, mint a tsz- eknek. Tehát a fajlagos gépi munka mennyisége 1951 és 1985 között fokozatosan nőtt, ami igen változatos tevékenységet takar, többféle erőgép munkáját. Ismeretes, hogy a különféle mezőgazdasági munkák teljesítményigénye eltérő. A gazdaságos üzemeltetés, az erőgépek optimális kihasználása késztette arra a szakembereket, hogy kialakítsák a traktorlépcsőt. Erre 1956-ban került sor az FM Szervezési Intézete jóvoltából, aminek az előbbiek mellett az volt a rendeltetése, hogy segítse a hazai traktor és munkagép-gyártást, továbbá a mezőgazdasági gépimport tervezését is. A különféle teljesítményű traktortípusok arányát a termesztett növényi kultúrák összetétele, a termelési színvonal, az adott talaj jellege, a domborzat, a szállítás jellege, a gépüzemeltetés infrastruktúrája - kezdetben a beszerezhető gépek típusa stb. - határozta meg. A keresleti piac időszakában - az 50-es és a 60-as években - a már említett fogaterő rohamos csökkenése miatt - a legfontosabb szempont az igaerő pótlása, az adott munka időbeni elvégzése volt, függetlenül annak gazdaságos voltától. A korszerű traktorlépcső kialakítását a nagyüzemek területének nagysága alapvetően befolyásolta. A 70-es években az erőgépek száma és teljesítménye a legtöbb gazdaságban - különösen a termelési rendszerekben - már a munkaszakaszok optimális időben való elvégzését is lehetővé tette. Mindez nem egyszer felvetette a gépek gazdaságos kihasználásának kérdését is, különösen a nagyteljesítményű (100-150 kW feletti) traktorok esetében. A szakemberek az állami gazdaságok tapasztalatai alapján az 1957/58-as állapotnak megfelelően állították össze a traktorlépcsőt azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a traktorok az adott munkát a leggazdaságosabban teljesítik. Ezt az első, szakmailag is megalapozott összeállítást, mint fontos dokumentumot - Voit Imre kutatása alapján - a 31. táblázatban közlöm. Az 1958. év tavaszán összeállított traktorlépcső VII. pontjához a szerző a következő megjegyzést fűzte; tehát a 80 Le-s lánctalpas traktor: „... a költséges üzemű gőzekék munkaterületének átvételére is alkalmas.” Ez arra utal, hogy az 50-es évek végén még volt üzemben gőzeke. Valóban, az utolsó garnitúrát 1960-ban vonták ki a munkából Békés megyében. A korszerű traktorlépcső 282
