Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)

8. Mezőgazdasági erőgépek

Király István Szabolcs Az érdeklődés már az 50-es évek elején erre a típusra összpontosult, mert az ekkor megjelenő Zetor 25-K jelű univerzális traktor sokoldalú felhasználhatósága egyre erőtel­jesebben hívta fel a figyelmet a G-35-ös vaskerekes traktor lecserélésére. [A vaskerekes traktorok - amelyeket vontatásra és állómunkára (cséplőgépek, darálók stb. meghajtásá­ra) terveztek - aránya az összes traktorból 1950-ben 91%, 1960-ban még 30% volt, az egyébként az átlagosnál jobban gépesített állami gazdaságokban is.] A gyakorló szakem­berek szerint az univerzál - vagy ahogy akkor hívták: az U traktor képes legyen:- a talaj-előkészítés,- a vető- és ültető,- a növényápoló,- a növényvédő,- a betakarító,- a talajerő-fenntartó,- a szállító és a meghajtó munkák végzésére, a talajok minőségétől függetlenül. Ideális traktornak a 25 Le-t (18 kW-os) tekintették, aminek hátsó kerékátmérője ~ 900, a gumiabroncs szélessége 230 mm, hidraulikával felszerelt, sebessége 4- és 18 km/óra között változtatható, vezetőfülkével legyen ellátva. A szakmai kritériumok között az erőleadó tengely (TLT) nem szerepel, de a megkívánt feladatok csak ennek birtokában valósíthatók meg. Tulajdonképp az univerzalitást lehetővé tevő hidraulika, a három-pont felfüggesztés és az erőleadó tengely, a füvott gumikerék-abroncsok már a 30-as évek végén, a 40-es évek elején léteztek a fejlett országok mezőgazdaságában. Nem lepődtem meg azon, hogy a szakmai vélemények - mint oly sok esetben - az ideális traktort illetően is eltértek. Egy tervező mérnököt idézek: ,yáz évek óta folytatott vitákból alakult ki, hogy a 15-25 Le-s U traktor az üzemeltetők kívánságainak legnagyobb részét gazdaságosan elégíti ki, minden követelménynek azon­ban a 25 lóerős traktor sem felel meg.”267 Bár a magasabb teljesítmény a beszerzési árban és az üzemköltségben is jelentkezik, abban a szakemberek egyetértettek, hogy erre a mezőgazdasági munkák változó körül­ményei miatt, a biztonság érdekében szükség van, azaz a 25 lóerős traktor megfelelőnek bizonyul. E döntést nyilván befolyásolta a növekvő számú 25 lóerős Zetor traktor üze­meltetésének kedvező tapasztalata is. Nem lehet véletlen, hogy a köznyelvben a később megjelenő többi traktort is Zetomak hívták. Az univerzális traktorok bevezetésének és elterjesztésének szakmai vitája összekap­csolódott a traktorlépcsők kialakításának szükségességével. Az 1948-ban induló tsz szervezések következtében 1950-ben 134, 1955-ben 233, és 1960-ban már 765 hektár mezőgazdasági terület jutott egy-egy tsz-re. Az állami gazdaságok megszervezése, kialakítása is intenzív tagosításokkal, összevo­násokkal stb. járt, ennek következtében 1950-ben 944, 1955-ben 1796 és 1960-ban már 2595 hektár mezőgazdasági terület esett egy gazdaságra. Ez utóbbiak különösen érdekel­tek voltak abban, hogy nagyobb teljesítményű erőgépeket üzemeltessenek. Ez az igye­kezet nem volt eredménytelen, mert nem csupán a korszerűtlen izzófejes traktorok ará­nyát sikerült 60%-kal csökkenteni és közel 50%-kal növelni az univerzális traktorok számát az 50-es évtizedben (Vö.: 60. ábra), hanem már 1957-re a meglévő kapacitással el is érték a gépállomások traktorainak munkamennyiségét (Vö.: 21. melléklet). Az állami gazdaságoknál kisebb mezőgazdasági területtel rendelkező tsz-ek talajmun­káit — mint már említettem (Vö.: 2. és 3. fejezet) a gépállomások látták el, de a teljes kollektivizálásig még jelentős munka hárult a lófogatokra is.268 280

Next

/
Thumbnails
Contents