Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
7. A szállítás-anyagmozgatás gépesítése
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 29. táblázat: A pótkocsi típusok jellemző adatai Jellemző adatok Típus, gyártó ország D-43 lengyel RBL-4 román LP-3 magyar PP-3-5 jugoszláv GSP-6 magyar Önsúly/'kg 1740 2360 1700 1230 3300 Teherbírás/kg 3500 4000 3000 3000 Rakfelület/m 7,25 9 8 6,66 13,3 Fékrendszer légfék légfék légfék légfék légfék Max. vontatási seb./km 30 30 25 20 20-25 Kocsiszekrény billenő billenő fix billenő fix Forrás: MM/1964/11. 12. old. km-es távolságon tudtak gazdaságosan üzemeltetni. Az 1960-as évek közepéig kialakultak azok a pótkocsi típusok, amelyek megfeleltek a korabeli szállítási követelményeknek. A legjellemzőbb típusait és adatait az 29. táblázat tartalmazza. A pótkocsik egy, vagy két oldalra hidraulikusan billenthetők, többféle anyag szállítására alkalmasak. A GSP-6-os jelű speciális kialakítású, rekeszes gyümölcsszállító. Az itt jelzett pótkocsik mind kéttengelyesek, jóllehet a fejlett országokban az egytengelyes pótkocsik - többféle előnyük miatt - elterjedtebbek. Hazai gyártásukat már az 50-es években felvetették, de erre csak 1968/69-ben került sor a Szentendrei Erdei Fa-és Vegyipari Vállalat műhelyeiben, illetve a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál (HÓDGÉP) a 70-es évek elejétől. Ez utóbbi vállalat a francia OTA Richard cég licencét vásárolta meg és kooperációban gyártotta a többféle nagyságú, teherbírású, egytengelyes pótkocsikat.261 A mezőgazdaságban használatos pótkocsik raktérfogatát oldalfal magasítókkal növelik, mert gyári kivitelük esetén csak a teherbíró képességük 50-80%-át használják ki, különösen a kis térfogatsúlyú takarmányok esetén. A szállítás hatékonysága a rakodás gépesítésével két pótkocsi vontatásával, a traktor sebességének növelésével és mindenekelőtt jó szervezéssel volt növelhető. Kezdetben az általános célú pótkocsik átalakításával (pl. lehordó-szerkezet felszerelésével, a raktérfogat növelésével) majd az adott feladatnak jobban megfelelő speciális pótkocsik üzembeállításával - ezzel együtt a munkafolyamatok összevonásával - tették hatékonyabbá a termelést. (Épp az egytengelyű pótkocsik előnyét használták ki a tartályos, a műtrágyaszóró, a rendfelszedő, a takarmánykiosztó, a bálaszállító stb. kocsik esetében.) E speciális pótkocsik intenzívebb elterjedését a 60-as évek második felében figyelhetjük meg, amikor számuk megduplázódott. Többségüket a talajerő utánpótlással összefüggő feladatokra használták (trágyalészállító tartály, szervestrágya-szóró).Az összes pótkocsin belül a szállítóplatósak képezték a legnagyobb hányadot. Bár ezek száma 1967/68-ig követte a traktorok számát, sőt 1975-ben már 44%-kal meg is haladta azt, teljesítőképességük elmaradt azoktól. A 3 és 3,5 tonnás fix-platós pótkocsikat 1965 és 1970 között felváltották a 4-5 tonnás hidraulikusan billenthető pótkocsik, az 5-6 tonnát szállító, speciális adapterrel (pl. D-032) felszerelt műtrágyaszóró összkerék meghajtású tehergépkocsik(W-050 LA/K), amelyek teherbíró-képességét még tovább növelték. Az egyre növekvő teljesítményű traktorok két pótkocsival, 2x3 tonna helyett 2x4,5 tonnát, majd 2x8 és 2x10 tonnát szállítottak. A hasznos súly növelésének akadályát elsősorban a kellő források hiánya okozta, de a mezőgazdasági célú utak mostoha állapota is korlátozó tényező volt. A különböző rendeletetésű pótkocsikat az 58. ábra szemlélteti. 275
