Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
2. A magyar mezőgazdaság technikai fejlődését meghatározó gazdaságilag fejlett országok, a magyar mezőgazdaság technikai fejlődésének körülményei - 2.5. A magyar mezőgazdaság technikai fejlődésének körülményei
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE sét épp a máshol úgysem foglalkoztatható olcsó munkaerő megléte hátráltatta. A kevés földdel, vagy föld nélkül maradt mezőgazdasági bérmunkás a nagybirtokon talált megélhetést a részesműveléssel összekötött ledolgozási rendszerekben. Ennek ellenére a sajtó visszatérő jelzése, hogy „...drága és kevés a kézierő - gyakran megbízhatatlan is.” Az igavonó állatok magas ára is arra ösztökélte a birtokosokat, hogy gépeket vásároljanak, amelyeket Roboz István szerint gyakran társulásokban üzemeltettek.39 Az 1850-es évektől kezdődően - bár igen lassan és ellentmondásosan - az ipar, a közlekedés, a kereskedelem fejlődésével javult a tőkefelhalmozás lehetősége. Az 1820-1840-es években a néhány racionális gazdálkodásra áttért nagybirtokos (vagy bérlő) csak külföldön tudott kölcsönt felvenni.40 A jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben is inkább hitelinségről beszélhetünk. A hitelellátás — elsősorban jelzálogkölcsön formájában - inkább a kiegyezés utáni években javult. A hitelintézetek alap- és tartaléktőkéje 1867 és 1895 között 85 millió koronáról 693 millió koronára emelkedett.41 A 19. századi magyar mezőgazdaságot, kevés kivételtől eltekintve a külterjes gabonatermesztés és állattenyésztés jellemezte. Richard Bright úgy látta: mezőgazdasági termékek piaca igen szűk és alig támaszt igényt az újító rendszerből származó cikkek sokféleségére... a lakosság gyér volta munkahiányt és fogyasztóhiányt jelent egyszersmind,”42 A század folyamán meg-megújuló agrárválságok - különösen az 1870-es évektől - a technikai fejlődés ütemét is gyorsították. A válság a kapásnövények termelésének fokozásával, az istállózó állattartásra való áttéréssel a termelés struktúrájának korszerűsítését is elősegítette.43 Az 1871-től rendelkezésre álló statisztikai felmérések alapján megállapítható, hogy a különböző mezőgazdasági gépek száma emelkedett, (Vö. a 5. és 6. táblázatok) a gépi munkák aránya nőtt. A magyar mezőgazdaság technikai fejlődése a gabonatermesztésre összpontosult, mert ez mindvégig, az általam vizsgált időszakban, meghatározó volt. E fejlődés ellentmondását jól szemlélteti az a tény, hogy a gőzgép munkagép meghajtására való alkalmazása még 1935-ben is jelentős. Számuk országosan és Somogy megyében is meghaladta a stabil, félstabil illetve vontatható motorok együttes számát. Ezt a mindig jellemző tőkehiány is okozta — sokszor a 40-50 éves (esetenként még régebbi) gőzgépek cseréjére ezért sem került sor. Üzemeltetésükhöz szükséges tüzelőanyag még a legnehezebb időszakban is rendelkezésre állt. A modern technika alkalmazását és elterjedését a pénzhiányon kívül a régihez való ragaszkodás, az újtól való félelem, s a hozzá nem értés is akadályozta. Igen találó Gunst Péter megjegyzése: „...az 1930-as években a magyar mezőgazdasági géppark jelentős része - némi túlzással - működő múzeumnak volt tekinthetőA44 A mezőgazdasági termelés fokozása a technikai fejlesztés mellett szükségessé tette a termőterület növelését is. A szántóterület aránya az 1871. évi 34,7%-ról 1913-ra 45,5%- ra nőtt.45 A nyomásos gazdálkodásról a váltógazdálkodásra való áttérést jelzi az ugar területének csökkenése. Az 1871-1875-ös évek átlagában ez a szántóföld területének 21,8%-a. 1911-1915 között már „csak” 8,9%. A szántóterület növekedése mellett a racionálisabb gazdálkodás következményeként igen lassan, de nőtt a különböző termények átlagtermése is 46 (Vö. 7. táblázat.) 21
