Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után - 1.1. A gépi vonóerő biztosítása
Király István Szabolcs tás teljesítését, szigorították e gépek szabad kereskedelmi forgalmát stb. Mindez jelezte az állam mindjobban kiteljesedő nagygép monopóliumát. 1945 után folytatódik - ha árnyaltabban is - a hadigazdálkodás, mert az egyre erősödő kommunista párt nem kívánta a szabadpiaci gazdálkodásra való visszatérést. Ez a tőkés termelési rendszer, a piacgazdaság gyengítését, visszaszorítását jelentette és az állam növekvő befolyását a termelési javak gyártásában, az elosztásban, továbbá a közellátás központi szabályozásának további fenntartását. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg, amikor a háborús helyzetben szükségszerű kötelező terménybeszolgáltatást alakították át az állami begyűjtés rendszerére, valamint a munkakötelezettség elrendeléséről, a fogatos és gépi vontatású munkagépek központi elosztásánál stb. Az üzemképes, vagy üzemképessé tett, növekvő számú traktorok üzem- és kenőanyag szükségletét nagy erőfeszítések árán tudták csak biztosítani, mert az egyébként is kevés üzemanyagot az ország jóvátételi és exportkötelezettsége is terhelte. Az elosztást az igen gyakran változó, módosított jogszabályok, a dinamikusan emelkedő infláció, a közbiztonság állapota nehezítette. A hiány, ennek következtében a fokozott kereslet a mezőgazdasági üzemanyagok jegyre történő beszerzését követelte. A legfontosabb munkákhoz (szántás, gépi vetés, tárcsázás, cséplés) adómentes üzemanyagot kaphattak a géptulajdonosok, a többi gépi munkához is jegyet kellett beszerezni, de az már adózott, azaz drágább volt (Vö.: 1. ábraj.Az állam ezekre a munkákra, továbbá más termelési célokra, felszerelések vásárlására, épületek rendbetételére stb. hitelt biztosított, de a szántás hiteligénye prioritást élvezett. 1. ábra: Mezőgazdasági üzemanyagjegy 122
