Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Miskolczi Melinda - Szörényi Gábor András: A miskolc-szentléleki pálos kolostor története és 2012. évi kutatása
84 MISKOLCZI MELINDA - SZÖRÉNYI GÁBOR ANDRÁS is a pontos elnevezése, illetve az ott élő közösség tagjai mely szerzetbe tartoztak, az oklevél nem szolgál bővebb felvilágosítással. A határjárás idején itt élő remetéket azonban még nem tarthatjuk pálosoknak, hiszen az egyetlen, magyar alapítású szerzetesrend első közösségéta rendi hagyomány szerint Boldog Özséb 1245-ben fogta össze. Mindazonáltal a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, későbbi pálos kolostorok közül - az újhelyi kolostor mellett3 - ez a remeteközösség az egyik legkorábbi, melyről írásos emlékkel rendelkezünk. A szentléleki pálos közösség első, oklevéllel adatolható említése 1312-ből származik.4 Ekkor az Ákos nembeli Ernye bán fia, István adományozott földterületeket a dédesi kolostornak. Ennek az oklevélnek alapján - mely adományozásról és nem pedig alapításról szól (!) - is joggal feltételezhetjük, hogy a szentléleki kolostor már rendelkezett a 14. század elején korábbi előzménnyel. Ezt az 1240-es határjárásban említett kolostor jelenthette. A 13. század közepén itt élt közösség épületeiről, azok kivitelezéséről azonban nem rendelkezünk információval. István maga is országos méltóságot viselt, előbb a királyné tárnokmestere, később országbíró, majd 1301- 1310 között nádor volt. Nagyvonalúan támogatta a formálódó pálos rendet. 1304-ben ő alapította a diósgyőri közösség Corpus Christi titulusú templomát és a hozzá tartozó rendházat is. A két pálos kolostor támogatásának közel egyidejű volta, valamint földrajzi fekvésük felveti a kérdést, hogy miért látta szükségesnek István nádor két közösség létrehozását is birtokán? A 14. század elején István nádor kiterjedt birtokokkal rendelkezett környékünkön. Diósgyőri központja mellett - melyen megkezdte új udvarházának, és a későbbi diósgyőri várnak építését - ő birtokolta a dédesi várat is. A szentléleki kolostor pontosan a Diósgyőr - Dédes közötti út felénél helyezkedik el, kb. 8 kilométer távolságra mindkét helytől. Ennek megfelelően a kolostor kiváló testi és lelki pihenőhelyet jelentett a Dédes - Diósgyőr útvonalon. A pálos rendház helyének kiválasztásában - azon túl, hogy már volt itt egy korábbi, ismeretlen eredetű közösség - egy másik szempont is dominálhatott. Szentlélek környezetében napjainkban is erdőterületek találhatóak, hasonlóan a középkori állapotokhoz. Ismert, hogy a nagy királyi vadászatok alkalmával az egész udvar felkerekedett, s a nádor vadászatai során sem lehetett ez másként. A kolostor ebben az esetben is pihenőhelyként szolgálhatott. Kálmán király első törvényének 68. fejezete azonban tiltotta a szentségek kiszolgáltatását a vadászatokon: „...Misét mondani csak felszentelt helyen szabad. Hanem, ha valami szükség azt kívánná, máshol és akkor is sátor alatt vagy más tiszta helyen mondják, de azt is csak úton, utazás közben, nem vadászaton és soha nem kézi oltár nélkül..." így feltételezhetően egy-egy nagyobb vadászatot követően a szentléleki kolostorban pihentek meg és mondtak misét.5 A dédesi kolostor a középkor folyamán Diósgyőrrel és Felnémettel egy gazdasági közösségbe, ún. vicariába tartozott.6 A szentléleki barátok több ízben (1313, 13157, 14068) a diósgyőri kolostorral közösen kaptak adományokat. Donátorai között szerepel a 14-15. században a királyi család is. Nagy Lajos király, Erzsébet királyné, Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond bőkezű adományokat tett mindkét kolostor számára. 1459-ben Mátyás királytól kaptak a dédesi szerzetesek nagyvonalú adományt. A király ekkor 200 forint értékű sót utalt ki számukra a széki sóbányákból.9 Szentiéleknek a vicariában elfoglalt pozíciójára utal az a közvetett adat is, mely szerint annak romjait és környezetét 1737-ben visszaszolgáltatták a diósgyőri kolostornak. A szentléleki kolostorról - a diósgyőrivel ellentétben - csekély számú okleveles említés maradt fenn. A dédesi pálos közösség életében az első válság 1320 körül következhetett be. Ekkor Debreczeni Dózsa elfoglalta Diósgyőrt és Dédest is.10 Ugyan a kolostor feldúlásáról ekkor nem esik szó, mindenesetre az átvonuló hadak ismeretlen mértékű pusztítást végezhettek itt. Erre utalhat az is, hogy az 1346-ban adományt tevő Poha Benedeket a kolostor építőjeként említi a korábbi kutatás. Tudjuk, hogy a kolostor ekkoriban már állt, tehát Benedeket nem tekinthetjük az alapítónak. A ránk maradt oklevél szerint ő egy, a Vadnán álló malmot adományozott a dédesi barátoknak. Benedek adományának része lehetett abban, hogy az esetleg sérült kolostor helyreállítása megtörténhetett. Amennyiben Szentléleket a Debreczeni Dózsa-féle harcok során nem érte kár, akkor feltételezésünk szerint a malomból befolyó pénz is hozzájárulhatott a kolostor átépítéséhez, kibővítéséhez. A 15. század folyamán Szentlélek több ízben is kapott kisebb-nagyobb adományokat mind polgároktól, mind főrangúaktól. 1526-ban az I. Ferdinánd szolgálatában álló Serédy Gáspár csapataival - megyénk más kolostoraihoz hasonlóan - feldúlta a diósgyőri kolostort, mert a pálos barátokat a Szapolyai-párt tagjainak vélte. Az írásos források alapján arról nincs információnk, hogy Szentléleket ekkor támadás érte, ennek tényét azonban nem lehet 3 Az újhelyi kolostorhoz köthető első írásos említés 1221-ből származik. Lásd Joó 1972. 146. 4 1312; DL 1669. 5 Lovász 2004. 51-52. 6 Hervay 1984. 168. 7 1315; DL 1669. 8 1406; DL 10447. 9 F. Romhányi 2007. 342. 10 Lovász 2004. 82.
