Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
K. Németh András - Takács Melinda: A középkori Lápafő és temploma
64 K. NÉMETH ANDRÁS -TAKÁCS MELINDA vimpergáját keretelő - fiatoronyhoz tartozó késő gótikus kúszólevelet (2. kép)39 gyűjtött össze.40 2011 -ben a temető nyugati szélétől számított második és harmadik sorban is sírt ástak, amelyek során előbbi helyen kevés téglát, a másiknál viszont ismét nagy mennyiségű építőanyagot termeltek ki. A középkori templom Az épen maradt alapfalak megóvásának érdekében 2012. augusztus 21. és szeptember 22. között, két szakaszban feltártuk a középkori templom egy részét a mai református temetőben, összesen 13 munkafelületen (1., 8„ 10. szelvények; 2-7., 9., 11 -13. kutatóárkok) 75 m2-t kutattunk meg (3. kép 1.; 4. kép). A nagyszámú munkafelület miatt szükséges a feltárás menetének rövid ismertetése. Első kutatóárkainkat a mai temető nyugati részén, közvetlenül a szélső sírok mellett, illetve között nyitottuk. Amint később kiderült, itt a templom nyugati bővítményét találtuk 2. kép: Vimperga Hálájának töredéke a templom meg (1+8., 10. szelvény, 4. árok). Ettől északra több 2010. évi bolygatásából (fotó: Retkes Tamás) rövid (2., 3., 5. árok) és egy 11x1,5 méteres kutatóárkot (9. árok) nyitottunk, egy az adatközlők elmondása alapján téglaégető-kemencének meghatározható objektum megtalálása végett, amelyet a temetői kút kiépítése során, vízvezeték ásásakor bolygattak meg 1983-ban.41 A templom keleti végét két rövid kutatóárokkal (6., 7. árok) igyekeztünk megtalálni a feltárt nyugati részhez legközelebb eső betemetetlen területen, a temetői gyalogút alatt, de - mint később kiderült - már a templomon túl nyitottuk őket. Végül kényszerűségből ettől néhány méterrel nyugatabbra, az 1970-es években létesített sírok közti keskeny, átlagosan 1 méter széles sávokat kihasználva nyitottunk három rövid kutatóárkot a szentély keleti felére: a 11. árkot az északi hajófal, a váll és a szentély indítására, a rábontásokkal T-alakúra bővült 12. árkot ennek folytatásában a félköríves szentély északi felére, végül pedig a 13. árkot a szentély déli ívére. Az épület alaprajza annak ellenére kiszerkeszthetővé vált, hogy szelvényeket csak a temető terjeszkedésével el nem ért nyugati részen nyithattunk, míg a szentélyt csupán a modern sírok közti kutatóárkokkal tudtuk vizsgálni. A feltárás során csak középkori objektumokat találtunk, de szórványként 3 darab vastag falú, közelebbről meghatározhatatlan korú őskori edénytöredék és egy kőpenge is előkerült. 7. periódus Amint említettük, a templom első, román kori periódusát csak az ásatás második felében ismertük meg, de létére már az elsőként feltárt nyugati bővítmény alapozása alatt, illetve azok által vágott korábbi sírok is utaltak. Az épület pontos méreteit nem tudtuk megállapítani, mert csak a hajófalából és főként a szentélyéből tudtunk részleteket feltárni. Nyugati falának helyét - ezzel együtt hosszát - egyáltalán nem ismerjük, mert ez a sűrűn egymás mellett sorakozó recens temetkezések alá esik. Két recens sír között húzott, nyugat-keleti irányú, 150x90 centiméter alapterületű 11. kutatóárkunk szerencsés módon az északi hajófalra és a vállra esett, rábontásában pedig előkerült a szentélyzáródás indítása is (5. kép 1.). Az árok keleti végén 20 centiméter magasan megmaradt felmenő falcsonkot találtunk, amely a külső oldalán megfigyelt, észak-déli irányú, három tégla szélességű falsík alapján a váll maradványának bizonyult, belső falsíkja nem maradt meg. A váll külső falsíkjához a falszövet belsejében tört kövek kapcsolódtak, kötőanyagként fehér, meszes habarcsot használtak. A falat kemény, döngölt agyagra építették, amelyet kutatóárkunk teljes felületén megtaláltunk. Az agyag alapozás vízszintes, sima tetején talált, helyenként téglalenyomatos habarcsfoltok az északi hajófal elhordott felmenő falának helyét jelezték. Az agyagréteget átvágva, alatta rétegesen egymás mellé helyezett termésköveket találtunk, alatta újabb, kemény, döngölt agyagréteg után ismét kőréteg jelentkezett (6. kép 4.). Az alapozás-és ez által a hajófal-szélességét a közvetlenül a kutatóárkunk mellett fekvő recens sírok miatt nem tudtuk tisztázni, déli szélét egy rövid szakaszon a metszetfalba belebontva megtaláltuk, szélessége tehát kb. legalább 1 méter. Az agyag- és kőrétegek váltakoztatásával kialakított alapozás befut a templom vállát jelző falcsonk alá. 39 Búzás Gergely meghatározása, 2010. ápr. 21. 40 RKM 2010. (2012) 273-274. Odor János Gáborral végzett helyszínelésük során ekkor tévesen feltételezték, hogy a megbolygatott fal a templom keleti végéhez tartozhatott. - A történeti és kutatástörténeti adatok összefoglalása: K. Németh 2011.94. 41 Bánó József várongi és Molnár Gábor lápaföi lakosok közlése.
