Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Rácz Tibor Ákos: Társadalmi különbségek a Magyar Királyság központi területeinek 10-14. századi falusias településein
48 RÁCZTIBOR ÁKOS- A középkori falvakról való jelenlegi tudásunk nincs összhangban a rendelkezésünkre álló forrásanyaggal a nagy felületű feltárások adatainak nem megfelelő ütemű feldolgozása miatt. A strukturálatlan adathalmaz kiértékelése még számtalan értékes adatot eredményezhet.- Talán elfogadhatjuk, hogy a földbe mélyített építmények nagy része az írott források mansiunculá-)á\/a\ azonosítható. A többi háztípus, az előkelőbb társadalmi csoportok lakhelye feltehetően jórészt a földfelszínre épült, és nyomok nélkül elpusztult.- Már a 80-as években felmerült, hogy az előkelők egy részének lakhelyéül az ún. „kisvárak" is szolgálhattak, legalábbis egyik csoportja a kisváraknak.33 A korai földesúri erődítmények rendszerezésében, keltezésében azonban még nem jutott konszenzusra a kutatás, tulajdonosi körére vonatkozó viták sem zárultak le.- A településhálózatban az urbanizáció korai fázisa csak a 13. században jelenik meg, mikor a piacgazdaság és kereskedelem nagyobb hangsúlyt kap. A települések külső képe ekkortól változhat lényegesen. Addig viszont az egységes faluképet talán nem is színezte annyi eltérő minőségű építmény, hogy az megjelenjen ásatási adatainkban. A közemberek változatos társadalmi csoportokba tartoztak, de megélhetésüket szinte kivétel nélkül a mezőgazdaság és állattenyésztés biztosította, és ez a meglehetősen zárt, önfenntartó termelői rendszer azonos külső megjelenésű falusias településeket, lakóépítményeket eredményezett. Igen szerencsésen világítja meg ezt a körülményt egy 13. századi írott forrásunk. Margit szentté avatási jegyzőkönyvében olvashatunk a Pesti Síkságra lokalizálható Nevegyen megesett csodáról, melynek kapcsán Tárnoki Miklós családjának életébe is bepillantást nyerhetünk.34 A családfő még az őszi éjszakán is házon kívül, az állatokkal aludt, míg az anya két gyerekével az egyosztatú, belülről zárható lakóházban, melynek közepén helyezkedett el a tűzhely.Társadalmi pozíciójukra is fény derül a tanúkihallgatások során: egyértelműen a szabadok (liber) közé tartoznak, ráadásul a tehetősebbek közé. Legközelebbi szomszédaik viszont Veligh úr szolgái voltak. Érdemes a fentiekhez még egy ásatásból származó adatot is idézni. A tápiógyörgyei Ilike parton feltárt, a 13. században leégett, földbe mélyített lakóépítmény járószintjén több tucatnyi fémeszköz került elő: leginkább mezőgazdasági és háztartási eszközök, de volt itt egy ép kandeláber, sodronypáncél töredéke, tőr és több ládavasalat is.35 A ház maga a templom körüli temetőben, a templomtól 2,7 m-re helyezkedett el. Leletei és pozíciója révén kiemelt jelentőségű épület kellett legyen a településen belül - bár azt nem lehet eldönteni, hogy a plébános lakóháza volt-e, vagy egy olyan építmény, ahol a lakosság és az egyház értékeit helyezték el vész esetén. A ház méreteit, szerkezetét tekintve ugyanakkor tökéletesen illeszkedik a 13. századi, földbe mélyített lakóépítmények sorába, azaz pusztán a külső megjelenése nem jelezte volna számunkra az építmény speciális jellegét, vagy lakójának státusát. Az Árpád-kor végén az emberi közösségek szűkebb területre koncentrálódása, ennek a szűkebb területnek (falunak) szabályos, vagyis többé-kevésbé tervezett belső felosztása nyilvánvalóan újradefiniálta a faluközösséget, az emberi kapcsolatokat is. A társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyok a település belső képében is megjelentek és a 13., de különösen a 14. századtól, a föld birtokjogának változásai és az egységes jobbágyság kialakulása után látványos kifejeződésre juthattak. A templom és vele együtt a vallási gyakorlat, mint a település formálódását meghatározó faktor ugyanakkor jól mutatja, hogy a középkori közösséget nem csak a környezeti, vagy termelői-gazdasági viszonyok, hanem az ideológiai-kulturális tényezők egyaránt kondicionálták. Összefoglalás Az államalapítás utáni írott források lehetővé tették az Árpád-kori társadalom rekonstruálását, de ennek a rendkívül színes világnak a régészeti hagyatékát nem sikerült még a társadalmi csoportok szerint differenciálni. Jelen tanulmány a településrégészet adatainak társadalomtörténeti jellegű értelmezésére törekszik főleg Pest megyei feltárások és terepbejárások felhasználásával. Az Árpád-korban a leletanyagban, az építészeti megoldásokban, esetleg a településszerkezetben kereshetjük a társadalmi elkülönülés jeleit. A társadalmi csoportok írott forrásokból ismert változatossága azonban mintaterületünk falusias településein alig jelent meg, és ez általában érvényesnek tekinthető a középkori Magyarország teljes területére nézve is. A társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyok a települések belső képében csak a 13., de különösen a 14. századtól, a föld birtokjogának változásai és az egységes jobbágyság kialakulása után jutottak látványos kifejeződésre. Régészeti adataink több esetben is azt erősítették meg, hogy a magasabb társadalmi ranggal bíró lakosok a templomok közelében telepedtek meg. 33 Miklós 1985. b. 152. 34 Laszlovszky 2011. 35 Dinnyés 1994.
