Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Rácz Tibor Ákos: Társadalmi különbségek a Magyar Királyság központi területeinek 10-14. századi falusias településein
TÁRSADALMI KÜLÖNBSÉGEK A MAGYAR KIRÁLYSÁG KÖZPONTI TERÜLETEINEK 10-14. SZÁZADI FALUSIAS TELEPÜLÉSEIN 45 Fenti tanulmányokban közös tehát, hogy a településhálózat, vagy úthálózat rekonstruálásához használják alapvető kiindulási pontként a templomos helyeket. Egy kisebb területi egységre, az egyes falvak szintjére fókuszálva már jóval kevesebb vizsgálattal rendelkezünk, a középkori templom és falu kapcsolatára maximum utalás szintjén térnek ki az elemzések. Vecsésen egy egyszerű vizsgálattal tudtuk illusztrálni a templomoknak a település formálódásában játszott központi szerepét.25 Az Árpád-kor első harmadában csekély intenzitású, egyenetlenül szórt megtelepedési nyomokat lehetett kimutatni, második harmadától kezdődően a telepnyomok már egymás közelében sűrűsödtek, két nagyobb települési egységet alkotva. Mindkét települési egység centrumában egy- egy elpusztult középkori templomot találunk. Fia a leletek számát vizsgáljuk, ismét azt az eredményt kapjuk, hogy a templomok felé közeledve vált egyre intenzívebbé a megtelepedés. Pest megye északi részén a településfejlődés hasonló modelljét dokumentálták.26 Vecsési példánk azt bizonyítja, hogy miután az egyház felépült, a lakóépítmények igyekeztek a központi építmény közelébe húzódni, a szórványos megtelepedések pedig idővel elsorvadtak. A templom ebből kifolyólag gyújtópontjává vált a falusias település további fejlődésének.Természetesen a stabilizálódás, centralizálódás folyamata nem állította meg teljesen a kisebb települési egységek kirajzását.27 Az Árpád-kor első felében igen nehéz írott forrásokkal dokumentálni a templomépítő tevékenységet és különösen azt, hogy kik voltak ennek kezdeményezői. A királyi alapítások mellett az egyes faluközösségek is vállalkozhattak a feladatra, gazdasági erejük függvényében. Áz első falusi templomok a püspökök fennhatósága alá tartoztak. Már a 11. századtól számolnunk kell magánegyházakkal.28 Az Árpád-kor második felétől, a világi magánbirtok megerősödése után az építtetők közt a birtokos réteg, nemesi családok döntő szerepét kell kiemelni29, akik kisebb-nagyobb birtokközpontjaikban emeltek egyházakat, ezáltal a teljes uradalom egy plébániatemplom körzetének számított. A templom és a társadalmi elit közötti szoros térbeli kapcsolat nem véletlen: a feudális úr tulajdonosi jogait egyaránt kiterjesztette a földekre, azok megművelőire és a templomokra is (Eigenkirche, Patronatskirche). A templom és temető jogi aktusok tárgyává vált. A földesúr, bizonyos esetekben maga az alapító, fenntartotta magának az egyházi személyzet kinevezési jogát, a templommal pedig saját reprezentációs céljait szolgálta. A vallásgyakorlat alatt és halála után is megkülönböztetett hely illette meg a templomon belül. Falusias településeken a megtelepedés szempontjából a templom környezete az egyik legkívánatosabb helyszín lehetett. Régészeti adataink is azt erősítik meg, hogy a magasabb társadalmi ranggal bíró lakosok a megszentelt terület közelébe húzódtak. Egy esettanulmány: ásatások Dabason 2007-2008 telén, majd 2010-ben Dabason (2. kép), több különböző építőipari beruházás kapcsán, egy középkori település nagyobb részleteit tárhattuk fel.30 A városba vezető új bekötőút feltárása a középkori település perifériájának kutatását tette lehetővé (54544, 54555 lelőhelyek), pár száz méterrel északabbra, további mintegy 1000 középkori régészeti objektumot bontottunk ki, köztük 10 földbe mélyített és több földfelszíni cölöpépítményt, melyek a település késő középkori magját képezhették (3. kép). A falunak ezt a részét tűzvész pusztította el a 14. században, a leégett építmények és leletek in situ maradtak ránk. Két házcsoportot különíthetünk el, egyet a felület délnyugati, egyet az északkeleti részén, a közöttük elhaladó út egyenesen a középkori templom felé tartott. A felület északkeleti része érdekes a jelen vizsgálat szempontjából. Az égésnyomok alapján azonos pillanatban pusztulhatott el a 223., a 270., 280., 310. ház. A 666. műhely, a 600. és a 650. bizonytalan funkciójú építmények szintén a 13-14. században funkcionáltak. A 270. (4. kép), 280., 310. egyosztatú, földbe mélyített, cölöpszerkezetes, kerek sütőkemencével ellátott házak körülvették a náluk kétszer nagyobb, feltehetően kétosztatú, pincével ellátott, szemeskályhával kifűtött 223. házat (5. kép). Igen szembeötlő a különbség a 223. és az azt körülvevő házak közt, ha a leletanyag mennyiségét és minőségét vizsgáljuk. Az egyszerűbb kivitelű építmények néhány tucatnyi fazék-, palack-, esetleg pohár-, vagy szilketöredékével szemben a 223. házban ennek a 10-20-szorosa került elő; az előbbi edénytípusok mellett a háztartás kerámia eszközkészletéhez többféle kancsó, szűrő, lábos, nagyméretű tárolóedény és fedő tartozott, valamint egy osztrák import mesterjegyes fazék. A kerámiaanyag túlnyomó részét a szemeskályha cseréptöredékei tették ki. Előkerült itt továbbá több belső mázas edénytöredék, míg a többi házból csak a 270. tartalmazott egy hasonló darabot. Csak ebben a házban találtunk üvegpohár töredékeket és díszítő funkciójú ezüst- és bronzlemezeket. A házakból rendszerint egy-egy patkó, lakat, késpenge, szögek, vagy vaspántok kerültek elő, a 223. házban egy vaseszközökből álló depólelet is volt. A településen könyvveretek, ólomplombák, nemesfémmel díszített tárgyak, illetve egy velencei aranydukát is előkerült, ezek a tárgyak a falu vezetőinek különleges státuszára utalnak. 25 Rácz - Tari 2011. 26 Miklós 1985. a. 237-238. 27 Laszlovszky 2008. 71. 28 Fügedi 1959. 392-393. 29 Körmendy 1986. 124. 30 RégKut 2007. 100., RégKut 2008. 87-89.
