Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Mordovin Maxim: A 15-17. századi távolsági textilkereskedelem régészeti emlékei Pápán
276 MORDOVIN MAXIM rületéről.61 Ez kiegészíthető több újabb lelettel, többek között Vácról62, Bajcsáról63,Tamási határából64, Varjasról65, Nyitráról és Sztrecsnóról.66 Számos további, ismeretlen lelőhelyű darab került a Magyar Nemzeti Múzeumba az elmúlt évtizedben (Id. pl. 6. kép 1-2.). A típus szinte minden esetben két részből állt. Az egyik korongon Anglia 1603 előtti címere szerepel, királyi koronával, címertartó állatfigurákkal. Általában körirat is látható: HON *Y * SÓÉIT * QUI * MAL *Y* PENSE, illetve ennek valamilyen rövidített vagy torzult változata. A másik oldalon Tudorrózsa szerepel, általában szintén körirattal. Ennek a szövege nagyobb mértékben változhatott és sok kérdést vet fel: +QVILLELMUS+Q*Q+ALMANDETEE+Q*. Az első egyértelműen az angol címerhez tartozó hivatalos mottó, míg a másodikat„Német Vilmos"-ként tudjuk lefordítani, ami nyilvánvaló ellentétben áll az angol címerrel. Külön meg kell említeni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumba mostanában bekerült két ilyen, a Dunántúlról származójó megtartású, kétoldalas posztóbélyeg egyik oldalán sincs semmilyen felirat, s valószínűleg nem is volt (6. kép 1.). Magyarországon kívül ilyen plombák még számos európai országban előkerültek, csak éppen Angliából nem ismert egy sem. A legnyugatibb darabok Amszterdamból származnak, még a legkeletibbek Vilniusból67, Novgorodból és Kijevből.68 A két ismert évszámos darab egyike - Tudor-rózsa „VILHELMUS * ALMANDETE 1583" körirattal Lundban (Svédország) került elő, míg a vele teljesen megegyező másik a csehországi Prostéjovból.69 Maga a címer, illetve ennek kisebb mértékben eltérő változatai a kutatások alapján 1558 és 1603 közé keltez- hetők. Legmeglepőbb egy észak-dunántúli, ismeretlen lelőhelyű darab a Magyar Nemzeti Múzeumból (Sándor Lajos ajándéka), melynek aranyozták a felületét. Pápán két ehhez a típushoz tartozó plomba került elő. Az egyiknek csak az egyik oldala maradt meg, mégis ez az egyik legigényesebb kivitelezésű, jó megtartású darab (4. kép 3.). A címer körirata hibátlan, és jól megkülönböztethető a két címertartó állat is (oroszlán és unikornis). A másik plomba két részből állt (4. kép 4.). Az egyiken az előzőhöz hasonló címer és körirat látható, de sokkal elnagyoltabb, a figurák alig felismerhetők. A körirat hiányos: HONI * SÓÉIT * V * MAL * OC* CP *. A korong széleit hullámosra alakították. A másik részén Tudor-rózsa, szintén elnagyolva és egy hiányos, rosszul írt szöveg látható. A körirat az óra járásával ellentétes irányban, vagyis balról jobbra olvasandó (a betűk egy része is tükrözött). A két rész egymás mellett került elő, de biztosan összefüggött. A korongokon látható nyílások jelezhetik az egykori rögzítés módját. Mindkét angol címeres plomba a nem szegecses típushoz tartozott. Az angol címer egy harmadik, hagyományosabb típusú plombán is előfordult (4. kép 5.). Itt az előlapon a címerpajzson kívül más nem szerepel, a hátoldalon lévő jelzés pedig egyelőre nem feloldható. A három angol címeres plomba közül az első (4. kép 3.) másodlagos helyzetben volt a 17. századi nagy pincét kitöltő, 18. századi planírozási és bontási rétegében. A második (4. kép 4.) egy II. Rudolf 1581-es érméjével keltezhető rétegből származik, s ezzel jól illeszkedik a korábbi kutatás eredményeihez. A harmadik, kisebb méretű, már inkább a 16. század közepére, I. Ferdinánd pénzeit tartalmazó rétegekhez köthető. Ilyen, kisméretű, angliai posztó pecsétek Németországból is előkerültek, Brémából és Stadéből. A pápaihoz hasonlóan ezek is a 16. század középső évtizedeire keltezhetők a rajtuk lévő évszámok - 1553,1560 - alapján.70 Az angol címeres piombatípus eredetéről már Huszár Lajos felvetette, hogy nagy valószínűség szerint nem Angliából származik.7’ Ezt az elképzelést Geoff Egan is osztja.72 Eszerint az ilyen textilplombák olyan angliai eredetű posztóra kerültek, amelyet valahol, talán valamelyik német városban átcsomagoltak. Egy ilyen lelet Antwerpenből megerősíti Egannak azt az elméletét, mely szerint az előkészített angliai posztó nagy mennyiségben került ebbe a városba, ahol megnyírták és befestették, s csak utána dobták piacra. Az, hogy a posztó nyírása térben is határozottan elvált a posztó gyártásától, nagyon sok helyen egyértelműen kimutatható.73 A folyamat az írott források alapján nagyon jól követhető, de egyelőre nincs kézzel fogható nyoma annak, hogy az angol címeres plombák erre a textilre kerültek volna rá.74 A plombatípus rendkívüli gyakoriságát a Kárpát-medencében a nagyszámú katonasággal magyarázhatjuk, illetve a posztóval való fizetéssel. A tizenötéves háború során pedig egyértelműen megnövekedett a Magyar Királyság területén állomásozó, illetve az azon átvonuló csapatok létszáma. Valószínűleg nem véletlen, hogy az angol címeres plombák többsége a csapatmozgások vonalát és az intenzívebb hadműveletek helyszíneit jelzi. 61 Huszár 1961. 187-194., Endrei 1989. 56. 62 Tettamanti 1994. 111., 170. (37. tábla 5-6.). 63 Kovács 2002. 179., 207-208. kép. 64 Közöletlen, Korinek-gyűjtemény, Magyar Nemzeti Múzeum. 65 Szolnoki László és Bácskái István szíves szóbeli közlése. 66 Hunka 1999. 303., Obr. 4/10, 14. 67 Kaplünaité - Jonaitis 2005. 84-85. (1 pav.). 68 Huszár 1961. 187-194., Hittinger 2008. 61., Egan 2010. 61. Kijevre: Klimovszkij 1997. 50-52., Novgorodra: Janyin 1953. 384. 69 Rodenburg 2007. App. 9 (23); 27 (23). 70 Hittinger 2008. 61, 202-203, Taf. 37. 1-5. 71 Huszár 1961. 188. 72 Egan 2010. 61. 73 Pach 2003.41. 74 Egan 2010. 61.
