Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Szalai Emese: Keleti import áru a török kori Gyuláról
164 SZALAI EMESE A tárgytípusokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb töredék kis tálhoz, csészéhez tartozik - ez az edénytípus a kávé- és teafogyasztás szokásához köthető. A kávé fogyasztása a 16. század közepétől általános volt, az italt kardamommal és ámbrával ízesítettek. A kávézás és az ezt kísérő pipázás a férfiak és a nők körében is megszokott volt.73 A különleges élvezeti cikk Magyarország területére is hamar eljutott: a vámjegyzékek szerint Budára már 1579-ben szállították.74 Az eddigi kutatások eredményei alapján, melyek elsősorban az írott forrásokra támaszkodtak, a belső várat a török korban - legalábbis annak a 17. század második felére eső időszakában - nem használták.75 Az ismert lelőhelyű tárgyak térképre vetítése során azonban megfigyelhető, hogy a leletek az épületen kívül, vagy a bejárat közvetlen közelében feküdtek (a leletek hiányának magyarázata az épületen belül talán a vár folyamatos 17-18. századi használatában keresendő) (5. tábla). Ez alapján tehát úgy tűnik, hogy valamikor az időszak folyamán az épület lakott lehetett, sőt, figyelembe véve a tárgyak luxus jellegét, éppen a katonaság vezető rétegének adhatott szállást. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a tény, hogy a külső várban végzett ásatások során import darabok nem kerültek elő76, illetve Evlia Cselebi leírása, mely szerint: „E belső várban csak a parancsnok aga lakik...".77 A fent felvetett gondolatot igazolni vagy cáfolni természetesen csak a külső vár területén végzett újabb feltárások segítségével lehetne. Oriental import gods from the Ottoman-period Gyula EMESE SZALAI The town of Gyula, which now can be found near the south-eastern border of Hungary, was mentioned first in 1313 as a settlement with a benedict monastery nearby. Later, in the 15th century, it became a country town and the center of an enormous property. Most likely this was the period when the construction works of the castle begun, after the donation of the whole property to János Maróti by king Sigismund. The castle was occupied by ottoman armies in 1566 and remain under their governance until 1695. After the town was taken back by the Habsburgs, the castle was used to economical causes, and was inhabited until 1905. After some smaller works in the 1950's, the first excavation was carried out between 1956 and 1960, but the findings were not interpreted until now. Iznik fayance ware is represented by 5 pieces in Gyula. One of them can be identified as a representative of the group called „classical Damaskus ware", based upon its finding place and its colors. The group dates from 1540 to 1555. 3 of the other 4 pieces are easily listed to the group of „Rodos ware" (from the end of the 16th century to the end of the 17th century) based on the red color used on them, and most probably the last one belongs here as well. All of them laid nearby the south-western gate, right above the medieval layers.Thereare 3 pieces of Chinese celadon ware among the pottery, the most remarkable is the one that could be completed during the restoration. It is decorated with typical Chinese floral motives and the mark„fu", meaning fortune and wealth. The second one is the lower part of a vessel with ribbed decoration around the bottom. A jug from Buda has the same decoration and maybe the same function as well. The last piece is a fragment with white glaze. All of them came to light from mixed layers, therefore can not be dated more precisely. The 4 fragments of porcelain cups have typical Chinese painted motives. The first one is framed by multiple lines - this style evolved between 1575 and 1585 and was also used later -, and was made in the first half of the 17th century. On the other pieces we can find mushrooms (they brig luck), floral motives and a branch with peaches. In lack of any authenticator marks on the bottom, they can be dated from the end of the 16th century to the first half of the 17th century. The last group is the one of Persian fayance, which contains 4 pieces. The first is a replication of a 15th century porcelain type, made in the 17th century. The others were made in the same period. All of them were small cups for tea or coffee. If we compare the proportion of imported pottery in Gyula and in nearby castles, we can see that it is much smaller here than in Szolnok or Szeged. This phenomenon can be explained by the contiguous use of the building in the 18th—19th centuries. The function of the building in ottoman times can be defined based on the spred of the pottery analyzed above: probably it was the accommodation of military leaders. 73 Yerasimos 2007. 38. 74 Holl 2005. 160. 75 Gerelyes 1996. 112. 76 Gerelyes 1996. 120-122. 77 Karácson 1908. 227.
