Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)

Szabó Dénes Kristóf: Árpád-kori mágikus deponáció Csanádpalota Juhász T.-tanya lelőhelyről

ÁRPÁD-KORI MÁGIKUS DEPONÁCIÓ CSANÁDPALOTA JUHÁSZ T.-TANYA LELŐHELYRŐL 15 ásva.39 A biztosan nem épületekhez kötődő Árpád-kori mágikus deponációk igen nagy száma miatt az ilyen egy­oldalú interpretációk óvatosan kezelendőek. Ugyanakkor nem kizárható, hogy egyes esetekben látszólag épüle­tektől függetlenül eltemetett együttesek földfelszíni faházakkal állhatták kapcsolatban, melyeknek nem maradt régészeti nyoma40, ám ismertek olyan, régészetileg jól dokumentált környezetű deponációk, melyek nem köthe­tők településekhez.41 Építési áldozat volt-e a csanádpalotai deponáció? Véleményem szerint a kérdésre csakis nemmel felelhe­tünk, annak ellenére, hogy épület gödrében került elő. Szemben például a kánai leletekkel, az edény közvet­lenül az objektum alján hevert, nem ástak számára külön belső gödröt. Az, hogy a szűk, földbe mélyített gö­dörben az épület akár lakóházként, akár melléképületként való használata során a padlóra helyezett fazekat, benne a kővel és a csontokkal, nap mint nap kerülgették volna, életszerűtlennek tűnik. Elhelyezését az épület használata utánra kell tennünk. Lehetséges lenne, hogy a már felhagyott, betemetődőfélben lévő objektumot egyszerűen felhasználták az együttes elhelyezésére, ahelyett, hogy külön gödröt ástak volna számára. Ebben az esetben az egykori háznak semmi köze nem lenne a deponációhoz. Ennek ellentmond egyrészt a ház dél­nyugati részéhez való tájolás, másrészt, hogy az épület gödrének betöltésében sem látszott esetleges későbbi ráásás, bolygatás nyoma. A fentiek miatt úgy vélem, meg kell kockáztatni a feltételezést, hogy az épület elhagyásához kötődő rituális cselekmény nyomával állunk szemben. Mivel a korabeli falutelepülések időről-időre változtatták helyüket42, rendszeres kellett, hogy legyen házak lebontása, és értékesebb faanyaguk elszállítása az új lakóhelyre. A hasonló gazdálkodási viszonyokkal jellemezhető kora középkori angolszász falvakban feltárt egyes leletegyüttesek értelmezése kapcsán merült fel a kutatásban, hogy a félig földbe mélyített angolszász kori épü­letek elhagyott gödreinek betemetődése nem spontán folyamat volt. Betemetésük maga is rituálénak fogható föl, melynek során néhányszor különféle deponációk elhelyezésére is sor került. Ekként interpretálható például a Car Dyke lelőhelyen félig földbe mélyített házban feltárt feldarabolt kutya, melyen romano-brit edény töre­déke hevert, mellette nagy értékű tárgyakkal43, a muckingi 93. hosszúház sarkában szövőszéknehezékek alatt elhelyezett fazék, a 105. hosszúházban talált hét edény. West Stow lelőhelyen a 16. félig földbe mélyített épü­letben a nyugati cölöplyuk mellett mind a gödör fenekén, mind a cölöplyuk felett, a betöltés fentebbi részében egy-egy kutya maradványai kerültek elő.44 Hasonló jelenségnek tartható talán az Árpád-korban a házakra kifüggesztett45 lókoponyáknak46 azok gödrében való eltemetése is; már Méri Istvánnak feltűnt, hogy az egyéb csontoknál törékenyebb, sérüléke­nyebb lókoponyák fennmaradásában fontos tényező lehetett, hogy betemetődtek-e kellőképpen47, és hogy nem mindig a házak omladékából, hanem olykor a feltöltéséből kerültek elő. Több Esztergom-Zsidódon feltárt ház kürtőjében lelt apró kövek, szárnyascsontok és faszéndarabok ugyancsak tudatos betemetésre utalhatnak.48(Utóbbiak közül az 1998/2. betöltésének legfelső szintjén lókoponya is előkerült.) Összegzés Mikor lakói elhagyták a csanádpalotai 569. objektumszámú épületet, gödrének fenekére, annak délnyugati sarkába mágikus deponációt helyeztek, feltehetően a ház életciklusát lezáró betemetés keretében. Az edény használata a házéval együtt ért véget49, a csirke levágása, az ősi élet- és termékenységszimbólumnak számító tojás széttörése és elrejtésük egybeeshetett a költözéssel. A mozsártörő és a tojás révén alkalmazott termé­kenységvarázslás talán a nyomásos földművelés 13. századi magyarországi meghonosodása előtti gazdálko­dási gyakorlat tükre, amely megkövetelte a falvak mozgását. Eltemetésük az elhagyott épület gödrében olyan rituáléként fogható föl, ami mintegy ellenkező előjelű tükörképe lehetett az új épületek emelésekor, határok szimbolikus védelmezésekor lejátszódó, formailag hasonló rituáléknak. 39 Takács - Paszternák 2000. 253-309. 40 Fodor 1986. 144., Terei 2010. 94. 41 Ilyen például a csobaji szájával lefelé fordított fazékban eltemetett tojás (Hellebrandt 1989. 49.), és a szekszárd-palánki cse­répbogrács (Takács 1986. 159.). 42 Maksay 1971.42-44. 43 Öt üvegkehellyel, két csont- és egy bronztűvel, három orsógombbal, egy ezüstfibula töredékével, valamint elefántcsontból faragott táskazáró gyűrűvel, Hamerow2006. 19. 44 Hamerow 2006. 8., 11. 45 Méri 1964. a., Kovalovszki 1980. 33., 70. 46 A lókoponyák építőáldozatként való alkalmazásáról összefoglalóan, számos finnországi példával Id. Hukantaival 2009. 351-352. 47 Méri 1964. a. 113. 48 Molnár2001. 110-113. 49 Edények használati idejének társadalmi rituálékkal való összekapcsolódására Id. Barley 1994. 106-113., Chapman - Gaydarska 2007. 19-20.

Next

/
Thumbnails
Contents